SZÜLŐISKOLA

KLUBRÁDIÓ / ÖTÖS
Műsorvezetők: SZALAI KRISZTA, EPRES ATTILA

2024.05.20.

Pozitív fegyelmezés, szeretetteljes, megengedő, kötődő nevelés. Az elmúlt évtizedekben hatalmasat fordult a világ a gyerekneveléssel kapcsolatban. Hogy nevelték a gyerekeiket a mostani nagyszülők, és mit csinálnak a most kisgyerekes szülők másként? Mit fogadjunk meg, mit csináljunk másképp, hogyan tudunk tanulni egymástól? Erről szólt a szerdai Ötös.

"Honnan vettük azt a bolondos ötletet, hogy ha azt akarjuk, hogy gyermekeink jobban viselkedjenek, ahhoz az szükséges, hogy először rosszul érezzék magukat” - írja Dr. Jane Nelsen a Pozitív Fegyelmezés alapító tagja. Logikusnak tűnik a gondolat. Ha felnőttként főként azzal kapcsolatban kapunk visszajelzést a munkahelyünkön, hogy mit nem csináltunk jól, mit kellett volna másképp, és minden hibánkat retorzió követ, az valószínűleg nem segít abban, hogy jobban teljesítsünk. Elbizonytalanodunk, rosszkedvünk lesz, esetleg az újabb kritikától tartva szorongani kezdünk. Nincs ez másképp a gyerekeknél sem.

Persze a pozitív nevelés nem azt jelenti, hogy csak dicsérni kell és mindent meg kell engedni a gyereknek, ez egy óriási tévhit. Sem a túlzott szigor, sem a túlzott engedékenység nem alkalmas arra, hogy a gyerek önfegyelme és felelősségérzete kialakuljon. A hangsúly a megoldásközpontú fegyelmezésen van, ami a kölcsönös tiszteletre és a felek közötti együttműködésre épít. A tekintélyelvű hozzáállás helyett a gyerekekkel közösen határozzuk meg a szabályokat, bevonjuk, és ha gondjaink vannak, a lehetséges megoldásokat és következményeket is együtt beszéljük meg.

Rudolf Dreikurs, osztrák pszichiáter és oktató a gyermekek elítélendő viselkedéséről, a büntetés és jutalom nélküli együttműködő magatartásról írt sorai jó alapot jelentenek, ha szeretnénk megérteni a pozitív fegyelmezés lényegét.

„Semmi olyat ne tegyél meg a gyerek helyett, amit maga is képes megtenni, mert ha túl sokat teszünk meg helyettük, akkor megfosztjuk a gyereket a tanulás/gyakorlás lehetőségétől, melynek révén kialakulhatna bennük a bizonyosság, hogy ők maguk is képesek megtenni, elvégezni dolgokat. A társadalmi felelősségvállalás tanításának első lépcsője, ha önállóságra tanítjuk a gyermekeket. Az önálló gyermekből önálló felnőtt válik, aki készen áll arra, hogy másoknak segítsen, és amikor megteszi, rendkívül ügyesnek és rátermettnek érzi majd magát benne.”

Szalai Kriszta és Epres Attila Kepes-Végh Júliával a pozitív fegyelmezésről, Balogh Fruzsinával pedig a kapcsolódó, kötődő nevelésről beszélgetett. Arról, hogy ezek az új nevelési elvek milyen hatással vannak a gyerekekre és a szülőkre, Szmolka Orsolya, gyerekpszichológus beszélt, Gitidiszné Gyetván Krisztina, a Magyar Védőnők Egyesületének elnökével a csecsemő- és kisgyermek gondozásról, Papadimitriu Athina színésznővel pedig szülőségéről és nagyszülőségéről beszélgettünk...

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ