Szerző: MILLEI ILONA
2024.05.02.
Orbán Viktor, a magát békepártiként beállító miniszterelnök szereti fokozni a háborús veszélyt. Kampánykörútján Kaposváron legutóbb a háborúról azt mondta: borotvaélen táncol a világ; a béke és egy mindent elpusztító háború határán van az emberiség. Meg lehet vezetni egy fél országot a háborús riogatással?
Egy fél országot biztosan.
Mi ennek az oka?
Nagyon régi, és nagyon szilárd pszichológiai megállapítás, hogy a félelemre apellálva lehet a legnagyobb mértékben hatni a tömegekre. Ha ugyanis valaki szembekerül egy ilyen fellépéssel – különösen, ha folyamatosan ezt mondják neki –, akkor óhatatlanul elgondolkodik azon, hogy lehetséges-e, amit mondanak, vagy nem. Ilyenkor viszont beindul az a nagyon is természetes evolúciós működés, amitől életben maradtunk az évezredek alatt: melyik a kisebbik rossz, ha bedőlünk a vaklármának, vagy pedig, ha nem reagálunk rá, mert úgyis hülyeség. Ha nem reagálunk egy veszélyre, akkor abba nagy valószínűséggel belehalhatunk, ha vaklárma, akkor legfeljebb potyára izgultunk. Megtettünk mindent, hoztunk áldozatokat, de túléljük. Vagyis van egy ilyen nagyon alapvető dilemma, és a túléléshez az a jobb stratégia, ha reagálunk a vaklármára, mintha nem reagálunk valamire, ami potenciális veszély. Nagyjából ezen alapszik minden olyan propaganda – és ezzel főleg a bolsevik meg náci rezsimek szoktak élni –, amelyet az állandó veszély hangoztatására építettek, és azzal próbálnak egy olyan dilemmahelyzetet előállítani: „hát nem tudom, de biztos, ami biztos, inkább féljek, minthogy megijedjek”. Ez az a pszichológiai mechanizmus, ami miatt ez a fajta demagógia működőképes. Mivel úgy tűnik, hogy Orbánnak most nagyon más ötlete nincs, ő ezt a retorikát „nyomja”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.