Szerző: BOGATIN BENCE
2024.05.06.
Megtört bérközösség, tárgyalni sincs már kivel. A TDDSZ és az ADF képviselőivel vontuk meg az átalakítás mérlegét.
A 2019-ben létrehozott Magyar Kutatási Hálózat elégedetlen dolgozói az elmúlt napokban az utcán követelték megalázóan alacsony béreik emelését, ami csak újabb kételyeket vet fel a 2019-ben az Akadémia jóváhagyása nélkül, erővel végigvitt reformok eredményességét illetően. Kutnyánszky Anikó, az április 25-ei demonstrációt szervező Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (TDDSZ) elnökségi tagja és Péter László, a 2019-es akadémiai dolgozói ellenállás alatt létrejött szerveződés, az Akadémiai Dolgozók Fóruma Egyesület (ADF) jelenlegi elnöke segítségével dolgozói szemszögből igyekeztünk megvonni a Palkovics-terv néven elhíresült reform mérlegét.
„Rossz, az történt velünk, köszönjük szépen!”
A kutatóhálózatban dolgozók elégedetlensége ma elsősorban az anyagiakra koncentrálódik, ami nem csoda, elég visszaolvasni a Mérce áprilisi beszámolóját, benne az egzisztenciális válságaikról mesélő érintettek személyes történeteivel és a megalázó összeget tartalmazó bérpapírjaikkal. Tavaly nyáron a G7 végzett számszerű összesítést, amelynek konklúziója szerint az ötezer, állami kutatóintézetnél foglalkoztatott dolgozó bérének európai szintre emelése nem történt meg, emellett pedig az utóbbi években a régiós országok közül a magyar kutatók vándoroltak külföldre a legnagyobb arányban. Azon kívül, hogy átnevezték a kutatóhálózatot, forrás nemigen lett több, és a kutatók helyzetében nem történt érdemi, pozitív változás. Negatív előjellel azonban bőséggel regisztrált ilyeneket Péter László.
„Rossz, az történt velünk, köszönjük szépen!” – mondta az ADF Egyesület elnöke, mielőtt kérdésünkre lajstromba szedték Kutnyánszky Anikóval, hogy miben romlott tovább a kutatók és az ő munkájukat segítő alkalmazottak helyzete az elmúlt években.
Az egyik legfontosabb ilyen változás, hogy
amikor az MTA-ról leválasztott kutatóintézetekből álló szervezet, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat (2019-től 2023-ig Eötvös Loránd Kutatási Hálózat) létrejött, megtört a korábban az akadémiai dolgozók közt meglévő bérszolidaritás.
Azaz, ma mindegyik kutatóközponttal vagy önálló intézettel egyenként tárgyal a fenntartó, és azok a kapcsolatok, amelyek egységes szektorként való fellépést tettek lehetővé, megszűntek. „Tehát a közszféra más területeihez hasonlóan az >>oszd meg, és uralkodj << érvényesülésének eklatáns példáját látjuk: hogy hogyan tagolódnak szét olyan szektorok, amelyek szerves egységbe tartoznak” – magyarázza Péter László.
Az autonómia csorbulása jól tetten érhető a kutatóintézetek felügyeleti rendszerének változásában. Korábban az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa felügyelte a kutatóhálózatot, amely többszörös ellenőrzést és átláthatóságot biztosított, ráadásul ugyanez a testület egyfajta egységet is képviselt az akadémiai intézetek szabályozásában. Ez a felügyeleti rendszer Péter László szerint a Palkovics-reform után „homokórává” alakult, amelynek az alján ott van egy-egy kutatóintézet, a homokóra szűkületében az egy szem főigazgató. Ezt a főigazgatót a működési szabályzat egyedüliként jogosítja fel arra, hogy a felügyeleti szervvel, a HUN-REN-nel kapcsolatot tartson. Az SZMSZ ráadásul főigazgatói engedély híján kifejezetten megtiltja a dolgozóknak azt, hogy bármilyen, a főigazgatótól kitérő irányú kapcsolatot létesítsenek a fenntartóval. „És az, hogy a vezető kit képvisel, a dolgozókat felfelé vagy a fenntartót lefelé, az már helyenként megállapíthatatlan” – teszi hozzá Péter László.
A bérek általános lemaradását és az utóbbi évek kumulált inflációját pedig idén az is tetézte, hogy a 2024. évi állami hozzájárulás számos kutatóintézet költségvetéséhez a megelőző évhez viszonyítva nominálisan 7-12 százalékkal csökkent. Ráadásul ez olyan intézetekben is megtörtént, mint a Wigner Fizikai Kutatóközpont vagy a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet. Tehát „az innovációra jól reagáló, vagy a technológiához közel futó, vagy a nemzetközi pályázatokban eredményes kutatóintézetek ugyanúgy megkapták a maguk 12 százalékos büdzsévágását, mint némely humántudományi kutatóközpont” – mondja Péter László.
Az ADF elnökét Kutnyánszky Anikó azzal egészíti ki, hogy a kutatóintézetek mindegyike kissé más helyzetben van: az átlagjövedelmek szórása egymáshoz viszonyítva nagy. A szakszervezet elnökségi tagja szerint az is látható, hogy a természettudományos területeket „kicsit jobban szeretik”, itt inkább jutalmazza a fenntartó a sikeres kutatói létet, mint a nem természettudományos vagy nem reál területeken...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.