ORBÁN VIKTOR VÁNDORCIRKUSZA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.05.24.

Kiderült az is végre, hogy Orbán Viktor látja a jövőt. Azt nem tudtuk meg, hogy kártyavetésből, vagy üveggömb-nézegetésből szerzi az információit, de az nem szép dolog, hogyha tudja a sorsot, miért nem osztja meg velünk az ismereteit. Ez a fantasztikus képessége egyébként egy interjúból derült ki, amelyben az hangzott el „én látom azt, amit az emberek nem látnak”, illetve „tudom, hogy mi fog történni, és az átlagnál sokkal kevesebbet tévedek”.

Ehhöz képest semmit nem árul el a jövendőről, csak háborúzik itt nekünk. Emlékszünk viszont, amikor pályájának genezisén látta az oroszok hazamenetelét, amit az ő szava indított el, miközben azok már búsan poroszkáltak kifelé. A jövő és jelen egybeesett ekkor, de senki nem mondta a jósnak, így hazudni nem komilfó, nem ezért fizettünk, hogy csak a fekete macskát nézegessük. A második eset – amit megidézünk – szintén az oroszokkal kapcsolatos.

Amikor Putyin cimborája lerohanta Ukrajnát, és a világ elborzadt, a mi kedves vezetőnk, akárha napkeleti bölcs, rögtön az elején szintén a jövőbe látva nyugtatgatott mindenkit, nem kell izgulni, májusra mindennek vége lesz. Ez két éve volt, és most sincs vége, de nem tudtuk akkor, Orbánnak milyen információja van, ami másnak nincs, de ezek szerint semmije sem volt neki, és mint jós, megbukott. Miért hinnék akkor most neki, ugye.

Igaz, nem is mond semmit, így nagyot nem is tévedhet. Olybá tűnik azonban, amikor a háború gyors végét vizionálta, csak a vágyait vetíthette ki abban reménykedve, hogy Putyin májusra elfoglalja Ukrajnát, ő pedig pöffeszkedhet a győztes oldalán. Nem így történt, a reményei azonban ma is ugyanazok, ahogy tegnap Pressman nagykövet szavait idéztük, Orbán és a Fidesz az ukránok kapitulációját szeretné, kampány lévén azonban egyre hangosabban.

S álruhában, ezt el ne feledjük. Békegalambnak öltöznek, hogy félrevezessék a bávatagokat. Ott tartunk már, illetve ott tart a békegalamb-különítmény, hogy Orbán jobbkeze, a Szijjártó nevű organizmus tegnap e-mailt küldött szét a szerkesztőségek között, és ő is látta abban a jövőt, ami az, hogy – idézem – „június 9-én az emberek véget vethetnek a háborúnak”. Ez annyit tesz, ha azon a napon reggel Orbánra szavaznak, akkor estére elhallgatnak az ágyúk.

Ebből is kitetszik, a maga módján Szijjártó is ilyen üveggömbös manus bibircsókos arccal és elsötétített szobában, azonban amit mond, az nehezen elképzelhető, de az alavju népségnek megteszi. Az is, amikor – visszatérve Orbán interjújára – ilyeneket olvashatni: „Látom az előttünk lévő két-három olyan évet, ami a kivételesen jó évek közé tartozik majd Magyarország történetében”. Eddig ugye volt a legsikeresebb tíz, erre jön a kivételesen jó egypár.

Elképzelni sem tudjuk azokat az örömöket és a boldogság cunamilöketeit, amik várnak ránk, de a kedves vezető ezt nem hajlandó elárulni, hogy legyen majd nagy meglepetés. No most, ilyen munícióval járja Orbán titokban az országot. Lezárt utcákba beterelnek pár kiválasztottat, akiknek ilyesmiket delirál, tudva azt, hogy a közönség úgy lett kiválogatva, hogy még véletlenül se vonják kétségbe, amit mond, és ne dobják képen záptojással.

Amióta ez az országjárás zajlik, azóta csodálkozunk, hogy mi értelme van ennek. Kampány névre hallgat a roadshow, de annak nehezen nevezhető, mert a kampány alapfogalmainak nem felel meg. Ez legyen Orbán és a stábja baja, az országé úgy nagy általánosságban az, hogy hisznek egy ilyen kóklernek, aki már annyi konkrétumot sem bír mondani, amennyivel segget lehetne törölni. Helyette ilyen jövőlátással szórakoztatja az egybegyűlteket...

ITT OLVASHATÓ