Szerzők: ELŐD FRUZSINA, BAKRÓ-NAGY FERENC
2024.05.01.
20 éve május 1-jén együtt örült az egész ország, hogy végre befogadtak minket abba az Európába, ahova a magyarok évszázadok óta egy emberként vágytak. Az EU-csatlakozás volt talán az utolsó olyan pont, amelytől sokan remélték, hogy megnyitja az utat a Nyugathoz való felzárkózás irányába. Hogy most már tényleg csak pár év, és utolérjük Ausztriát, mindenki kényelmesen megél majd a fizetéséből, minden családnak lesz érdemi megtakarítása, egy-két nyugati autója és évente kétszer külföldön vakációzhat. Hogy mindenki befér majd a széles középosztályba, miközben az állami szolgáltatások minősége is egyre csak javul, a politikai kultúra pedig fejlődik. És persze hogy oszlopos, megkérdőjelezhetetlen tagjai leszünk annak az elit klubnak, amelyet sokáig csak epekedve néztünk a kerítés túloldaláról.
Utólag könnyű mosolyogni az ilyen az elképzeléseken, de 2004. május 1-én mindez még nem látszott lehetetlennek. És bár utólag az uniós tagsághoz társított várakozások többsége naivnak tűnik, és a túlzó ábrándokat mára mindenki eltemette magában, az EU még kisebb lecsúszás után is az egyik legnépszerűbb és legfontosabbnak tartott politikai intézmény a magyarok körében. Egy tavaly őszi Eurobarometer-kutatás szerint 76 százalékunk gondolja, hogy az EU hatással van a mindennapi életére, 54 százalék szerint egyértelműen jó dolog az uniós tagság, amiből 73 százalék szerint az ország profitált.
A magyarok minden bizonnyal jól érzik, hogy az EU hatása jelentős, a valóságban viszont kevés olyan mérhető dolog van, aminél szét lehet szálazni, hogy az alakulásában minek mekkora szerepet érdemes tulajdonítani. Így van ez akkor, ha egy kormányzati ciklus teljesítményét próbálja értékelni az ember a külső környezettől elválasztva, de akkor is, amikor arra próbál rájönni, mit adott nekünk az EU-tagság 20 éve.
Az ebben a cikkben bemutatott adatoknál sem vállalkozunk rá, hogy egyértelmű összefüggést vázoljunk a trendek és Magyarország uniós integrációja között. Annyit azonban kockázat nélkül kijelenthetünk: az EU nélkül egyik sem pont úgy alakult volna, ahogyan végül történt. Ahogyan az is mindig érdekes, ha egymás mellé tesszük az adatainkat más uniós tagállamok teljesítményével...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.