Szerző: Rezeda
2024.05.07.
Ezúttal az érettségizők kaptak üzenetet doktorminiszter urunktól a közösségi médiában, ahogyan előtte napon meg az édesanyák. Minden napra jut valami, egyetlenünknek valamennyiünk számára van mondanivalója, amiből az tetszik ki, hogy csak ránk gondol szakadatlan, életünk megjobbításán fáradozik, hogy nélküle élnünk nekünk már képtelenség. Nem tehetünk azonban arról, ha nem mondjuk elhaló hangon: alavju.
A maturálók egyébiránt képeket kaptak ajándokul és bíztatásul, amely képeken fideszisták szerepelnek, amikor a Holocénban még ők is érettségiztek (tablókép), illetve olyan fölvételek, amelyeken meg az látszik, hová jutottak. Elsőként bíztató az a történelmi tény, hogy tűnjenek bármilyen kreténnek, érettségijük azért van. Erről ennyit, és arról sem egy szót sem, milyenek is ezek a tablóképek, mert nem ezen élcelődni érkeztünk ide.
A kis kollázs által Orbán – illetve hát a propaganda csapata, mert ne gondoljuk, hogy őfensége amúgy tablóképeket gyűjt -, nos tehát, a fotóválogatás azt hivatott bemutatni, azok az emberek, akik szerepelnek a gyűjteményben, honnan hová jutottak. Mivé váltak tehát, illetve más szemszögből, miből lesz a cserebogár, illetve az ártatlan tekintetű végzős gimnazistából maffiatag, vagy épp annak vezére egy hosszú, és nem is rögös út végén.
De nem is ez, hanem tényleg az üzenet. Mert és ugyanis azt látjuk, hogy a ködös múlt után a nagyon is élő jelenben Orbán – mint aki ide érkezett meg – éppen kiszáll a páncélozott kisbuszából, Szijjártó pedig egy helikopterből lép elő. A hadügyminiszter úgyszintén, akivel az az érdekesség is megesett, hogy érettségizőként még nem volt soknevű, csak most, felnőtt feudális önmagában tett oda még egy (Bobrovniczky) előnevet miheztartás végett.
Mielőtt tovább haladnánk, ehhez annyit fűzünk, ez már döfi, innen érthető a parádés kocsikázás, a huszárkodás és sok minden egyéb is. Ám, hogy az volna az üzenet a mostani érettségizők számára, előttük a lehetőség Mikszáth, vagy Móricz regényhőssé válni, mint a dzsentrivilág alakja, ez nem csak avíttnak tűnik, hanem eléggé visszataszítónak is. De kinek a pap, kinek a papné, ugye, nekünk meg a hányinger. De tovább is van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.