HÚSZ ÉVE AZ EU-BAN: MINTAGYEREKBŐL BEZZEGORSZÁG

SZABAD EURÓPA
Szerző: GYÉVAI ZOLTÁN
2024.05.01.

Magyarország húszéves EU-tagságának mérlege akkor is túlnyomórészt pozitív, ha a csatlakozáshoz fűződő várakozások egy része illúziónak bizonyult, bőven akadtak elpuskázott lehetőségek, és az unió fejlődési iránya sem feltétlenül találkozik a magyar igényekkel és elképzelésekkel.

Május 1-jén lesz húsz éve, hogy Magyarország az EU és a fejlett Nyugat részévé vált. A tagság mérlegét sok szempontból, sokféleképpen lehet értékelni, de a legfőbb gazdasági mutatók alapján – amelyek kutatások szerint a magyar állampolgárok uniós kötődése szempontjából ma is meghatározók – megállapítható, hogy az európai integrációba való betagozódás nélkül alacsonyabb lenne a gazdasági növekedés, és alacsonyabbak lennének a jövedelemszintek is.

Húsz év alatt közel 83 milliárd eurónyi uniós pénzügyi támogatás

Az Európai Bizottság becslése szerint a 2004-es csatlakozás óta átlagosan 4,3 százalékkal nőtt évente a bruttó nemzeti jövedelem (GNI). Az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) a 27 tagú unió 2004-es átlagának 62,8 százalékáról 2022-ben 77 százalékra nőtt. A felzárkózásban kulcsszerepet játszottak az uniós pénzügyi transzferek, amelyek 2004 és 2023 vége között 82 és fél milliárd eurót, azaz évente átlagosan a magyar GDP 3,6 százalékát tették ki.

Ugyanakkor a látványos fejlődés ellenére sem sikerült elérni, de még érdemben megközelíteni sem a legfontosabb viszonyítási pontnak számító Ausztria fejlettségét, ami a csatlakozás idején és azóta is kvázi hivatalosan meghirdetett célnak számított. Tovább árnyalja a húsz év felzárkózási mérlegét, hogy a kétezres évek elején még gazdasági éltanulónak számító Magyarország a gazdasági fejlődés tekintetében a régiós partnerek többségénél, de még a sokkal alacsonyabb szintről induló Romániánál is rosszabbul teljesített.

Pedig pénzben nem volt hiány, hiszen az egy főre jutó kohéziós politikai támogatás tekintetében Magyarország az elmúlt húsz évben a harmadik helyen volt az EU-ban. Uniós statisztikák szerint a közpénzből 2004 és 2024 között megvalósuló összes beruházás nyolcvan százalékának megfelelő értékű beruházás irányult az EU költségvetési transzfereinek köszönhetően a magyar gazdaságba. Most látszik csak igazán – amikor az EU a súlyos jogállamisági problémák és az azokkal összefüggő költségvetési korrupciós kockázatok miatt egy időre befagyasztotta, de legalábbis erősen visszafogta a kifizetéseket –, hogy az uniós források mennyire fontos szerepet játszanak a magyar gazdaság működésében.

Az EU-tól kapott adataink szerint Magyarország a 2014 és 2020 közötti finanszírozási időszakban átlagosan 5,6-szer több forráshoz jutott, mint amennyit befizetett a közös költségvetésbe. (A kifizetett támogatások összege az agráriumot is beleértve majdnem elérte a negyvenmilliárd eurót, miközben a magyar befizetés 7,1 milliárd euró volt.)

Egy, a magyar EU-tagság közpolitikai mérlegét megvonó, a napokban a könyvesboltok polcára kerülő könyv (20 éve az Európai Unióban) uniós támogatásokról szóló fejezetének szerzője arra a következtetésre jutott, hogy hazánkban a területi egyenlőtlenségek a 2020-as évekre majdnem ugyanazon a szinten tartanak, mint a 2004-es csatlakozás idején. Ez a megállapítás nem túl jó bizonyítványt állít ki az elmúlt két évtized hazai területfejlesztési politikájáról, amelynek az uniós célokkal összhangban éppen a területi egyenlőtlenségek csökkentése lenne a fő törekvése. A szerző, Medve-Bálint Gergő szerint „a hazai területi folyamatokat leginkább a piac és azon belül is a külföldi beruházók lokációs döntései és az útfüggőség, nem pedig a kohéziós politika eszköztára határozták meg”...

ITT OLVASHATÓ