FREUD BÁCSI, SZEVASZ

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.05.30.

Nagyon úgy néz ki, hogy kilencedikéig még ez lesz. Hogy addig is kénytelen leszek háborúról írni fideszi olvasatban, mert az ember azt rögzíti az utókor számára, ami épp zajik, és minálunk momentán más nem nagyon történik. Csak az uszítás. Csak a téboly. Az agyhalál. Néha azonban lehullanak a díszletek, így előttünk áll a szándék és a végeredmény pőrén, megmutatva leglényegét, az aljasságot, valamint a butaság mélységes sötétjét.

Azt nem tudni, hogy a Fidesz névre hallgató csőcselék és csatolmányai, megafonok, origók, köztévék és a többi, illetve a kitartott uszítók civil szervezetnek vagy kutatóintézetnek álcázva, az elhülyített népek és a rettegő szolgák naponta hányszor ordítják a pofánkba a lecsupaszított propagandát, hogy elhajolni sem lehet előle. A baj viszont, hogy kevés a mondanivaló, limitált számú szavak hordozzák a félelemkeltést, és emiatt olykor elképesztő dolgok születnek.

Jönnek elő mintegy a szellemi műhelyből. Mint tegnap is a Párt Facebook-oldalán, ahol üzenetet próbáltak megfogalmazni az alavju népség számára, s odáig mentek vissza a tömörítésben, amiből első ránézésre látszott, hogy semmi nem igaz. De képzeljük hozzá az elhülyített mimagyart, és azt kell vélnünk, még az is lehet, hogy működik, viszont ebben az esetben az volna a kérdés, hogy élni így érdemes-e.

A Facebook üzenet érdemi részét egy felszólító mondat hordozza, miszerint: „Vessünk véget ennek az őrületnek!” A szerző (vagy szerzők) ezt ügyesen a szöveg végire rakták, föléje pedig applikálták a fölsorolást, hogy mi az az őrület, aminek véget kell vetni. Tőmondatokban, pontokkal elválasztva az egyes elemeket, mint amit ők megállítanak, következésképp már zajlanak, s csak akkor maradnak abba, ha az iksz a Viktorra kerül.

No most, látjuk ám nagy bötűkkel, hogy „katonák küldése” – „európai sorkatonaság” – „atomháború”. Tehát ezt az őrületet kell megállítani, mint ami van, pedig nincsen egyik sem. Mert például, ha atomháború volna, akkor a propagandista nem tudna hülyeségeket irkálni, fizikai okokból nem lenne módja rá, mert elpárolgott volna a becsapódáskor, és ugyanígy nincsen katonák küldése sem. Mert hová. A boltba tejért, vagy akciós farhátért, ugye.

Európai sorkatonaság sincsen, mint aminek véget kellene vetni, de ennek ellenére értjük a szerző aljas szándékát, ami az, hogy a mimagyarok farkukat behúzva és vinnyogva iramodjanak rájuk szavazni. Csak az a kérdés, minek, ha már Putyin papa a fejünkre dobott pár megatonnát, azaz, sehogyan sem áll össze a kép, de a szándék nem is ez. Hanem az apokalipszis fejekbe ültetése, és a rettegés hasznának besöprése. De nem is ez a lényeges igazán.

Mert ezt már megszoktuk sajnálatosan az eltelt végtelenül hosszú évek alatt. Ám van még egy különös elem, ami miatt Freud papa jut az eszünkbe, és valahol föntebb azt találtuk írni, hogy néha lehullanak-omlanak a díszletek. Itt is találunk egy beismerő vallomással felérő mondatot, hogy mit tart őrületnek a szerző, mint aminek véget kell vetni, s ami nem egyéb, mint: „orosz rakéták lelövése Ukrajna felett”. – Hogy mi van? Csodálkozunk el erősen.

Mert mint egy rossz irodalomórán, föltesszük a kérdést, hogy mit akar mondani a költő, s ha alaposabban belegondolunk, látjuk, hogy egészen elképesztő dolgokat. Őrület az – így a mondat értelmezése -, hogy orosz rakétákat lőnek le Ukrajna felett, aminek véget kell vetni, azaz, az orosz rakétáknak szabad becsapódást kell biztosítani az ukrán földbe és városokba. Ne lőjenek le több orosz rakétát az ukránok tehát – és ezt nem értelmezzük tovább.

Mert fölösleges. Kibújt a szög a zsákból? Elszólták magukat a fiúk? Hogy az orosz rakéták győzelméért teszik, amit látunk, s még ez is lehet. Ennyire azonban nem hülyék, ellenben meg annyira mégis, hogy azt sem tudják, miket írnak, s ezért arra hívnánk föl a figyelmet, hogy aki nem tud magyarusul, az ne is próbálkozzék vele, mert netán hülyeséget mond, és kiderül, hogy ő maga is mennyire sötét. Mint példánkból is kitetszik.

Nem azt mondták, mint ami sikerült, de kicsire nem adnak. Mégpedig azért, mert akiknek szánták, azok képtelenek fölfogni a szavak rég elveszett értelmét, mert egy dolog maradt. Az artikulálatlan ordítás, meg a félelem és a reszketés, de nem kierkegaardi értelemben, hanem agytörzsi szinten. Böfögés, hányás, ürülék. Fidesz. És a kép, hogy mennyire ocsmánnyá váltak a fiúk, ha nem voltak azok már fogantatásukban is.

ITT OLVASHATÓ