Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2024.05.31.
Terror: erőszakos cselekmények vagy fenyegetések, amelyek célja, hogy félelmet keltsenek az átlagemberekben, politikai célok elérése érdekében (Cambridge Dictionary)
Betettem a mosást. Végre. Dupla adag a vegyszerekből. Hátha segít. Nadrág, póló, cipő – négy napja álltak külön zacskózva a bőröndben. Füstszaguk van. A kezem bőre még átveszi. Szégyenkezve szagolgatom. A mozdulat ismételgetése mint valami bizarr reflex. Pedig undorodom tőle. Gyerekkoromra, a platánfaleveleink őszi égetésére emlékeztet. És most már másra is. Szempillantásra elhamvadt könyvek szagára. A raklapok közt elszenesedett holttestekére. Egyben maradtakéra. Darabokra szakadtakéra.
A ruha az erkélyen. A szag talán elpárolog. Az emlék nem tud.
Kijev–Harkiv
Az ’50-es években emelt városkaputól északkelet felé tekintve mindjárt feltűnik a fekete füstoszlop. Olekszijivka vagy Szaltivka megint kapott. Siklóbomba? Rakéta? Öngyilkos drón? Mindegy. A helyieknek legalábbis. Nekik csak egy újabb nap a terrorban. Az előző 820 után. Az orosz eszközök Harkivban mostanában bárhol becsapódhatnak. Akár naponta tucatnyi. Előfordul az is, hogy pontosan ugyanoda, már a kiérkező mentőkre és tűzoltókra vágják oda az ismétlő csapást. Double tapnek hívja a szakzsargon.
Szürreálisnak nevezni a szállásunkat – az igazság kicsinyítése. A naponta manikűrözött belvárosi Sevcsenko Park delfináriumával épült össze. A dolgot az teszi különösen abszurddá, hogy a delfinárium – a szomszédos állatkerttel egyetemben – működik. Az idomárok, a légiriadókra és az életveszélyre ügyet sem vetve, zsonglőrködnek a jószágokkal. A nézőtér negyedét megtöltő publikum tapsol, a gyerekek mosolyognak. Fél óra mímelt normalitás. Aztán vissza az őrületbe. Harkivban nem a légiriadó tűnik szokatlannak – a hiánya az. Este, ugyanitt a parkban, fiatalok tartanak táncpróbát. Keringőjük hatnyolcados lüktetését most nem zilálja szét szirénazaj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.