Szerző: NÉMETH-KÁLLAI SZILVIA
2024.05.19.
Kiss Róbert szerint a kilencvenes évek kezdetén, a manistream meg volt győződve arról, hogy az emberiség elérte társadalmi fejlődésének csúcspontját: a liberális demokráciát. Mert a rendszerben kivétel nélkül minden ember – társadalmi helyzetétől függetlenül – képviselve van, választani lehet pártok és politikusok közül, akik aztán elszámoltathatók és békés eszközökkel le is válthatók. Az optimizmus lendülete azonban relatíve hamar elfogyott, ma már sokszor beszélnek és írnak arról, hogy a liberális demokrácia válságban van és a populizmus egyre erősödik. A jelenségek mögött az áll, hogy újra elértünk egy történelmi fordulóponthoz, amikor a nép elégedetlenné vált a vezetőivel. A „Megújulás kapujában” című elemzésében a szerző amellett érvelt, hogy a liberális demokrácia ‘90-es évekbeli állapotához való ragaszkodás helyett érdemesebb lenne annak hiányosságaira fókuszálni, és ellátni a társadalmat olyan ötletekkel, amelyek a hibák kijavítására valók.
Az elemző a liberális demokrácia romló megítélését az IPSOS-nak azzal a felmérésével szemléltette, amely szerint a populizmus a korábbi évekhez képest is tovább erősödött, az elittel való elégedetlenség még jobban nőtt, mindez pedig – a kutatók szerint – gyökeres változásokat hozhat. Az IPSOS felméréséből látható, hogy a távolság egyre jobban növekedett az elit és a választók között, ami miatt az utóbbi csoport úgy érzi, nincs képviselve, nincsen becsatornázva véleményük és az érdekük a politikai döntéshozatalba. Ez pedig hosszú távon a félelem és kiszolgáltatottság érzését is kelti. Ezzel magyarázható a megnövekedett igény az erőskezű vezetőre, aki végre helyreállítja a rendet, visszaszerzi az országot a gazdag és befolyásos elittől, és érdemben képviseli a választókat. Mert a politika csupán az elitek játékának tűnik, amelyből kihagyják az egyszerű embereket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.