TÖREDÉKEK A SZÉGYENRŐL

NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ
Szerző: LISZKA JÓZSEF
2024.04.21.

A magyarok 1998-ban is tudták, hol a helyük: a szlovák demokratikus erők velük együtt (!) döntötték meg Vladimír Mečiar sötét hatalmát. A magyarok Andrej Kiska, majd öt esztendeje Zuzana Čaputová megválasztásából is kivették a részüket. Most a szlovák ellenzéki sajtóban azonnal megjelentek a magyar kisebbség totális csődje („Maďarská menšina totálne zlyhala”) típusú elemzések.

Egyetemista koromban (a hetvenes évek második felében) szombatonként a budapesti Rákóczi úti és Lenin körúti üzleteket egyebek között szlovák és cseh bevásárlóturisták lepték el. Mindenütt ott voltak, az összes utcasarkon ők jöttek szembe velem, hangosak, hőbörgők, s igen, ízlésemhez mérten szemtelenek voltak. Meg még szemetelők is. Én meg, csehszlovák útlevelem birtokában (másutt már kifejtett okoknál fogva: Töredékek a hazáról. Népszava, Szép Szó, 2022. 10. 01.) érthető módon és jogosan, közösséget éreztem velük. S ennek megfelelően, a szerintem nem helyénvaló viselkedésük okán, folyamatosan szégyenkeztem – helyettük is. Hiszen szlovákok, hiszen csehek. Hiszen én is csehszlovákiai magyar vagyok.

Aztán a nyolcvanas években hazakerülve, szombatonként a szlovákiai határ-menti kisvárosokat (Komáromot, Párkányt, Rozsnyót) ellepő magyar bevásárlóturisták miatt – akik szintén hangosak, s igen, szemtelenek voltak, ráadásul a nap végére a városi parkok bokrai alatt szétgyúrt cipők tömkelegét hagyták maguk mögött, mivel a „cseszkóban” vásárolt olcsóbb és jó minőségű lábbelikben tértek haza –; no, szóval miattuk is folyamatos és mélységes szégyenérzet töltött el. Hiszen magyarok. Hiszen én is magyar (még ha csak csehszlovákiai magyar is) vagyok. Jó ideig tartott ez a kettős pironkodás, amiről jóval később tanultam meg (korábban, noha a jelenség nyilván létezett, de maga a kifejezés alighanem még meg sem született), hogy szekunder szégyenérzetnek mondják, de aztán egyszer meguntam, megráztam magamat: mások tettei miatt nem fogok szégyenkezni. Persze könnyű ezt mondani, a lélek mélyén viszont mégsem olyan egyszerű betartani.

Viszont ha mások tettei miatt nem vagyok hajlandó szégyenkezni (hiszen nem tehetek róla általában, hogy ki hogyan viselkedik, mit tesz, mond), felvethető a kérdés: mások eredményeivel, amihez semmilyen tevőleges közöm nincs, lehet-e büszkélkedni? Bartókkal csak azért, mert ő is magyar? Máraival csak azért, mert Kassán született magyar? És akkor irigykedjünk a németekre, hogy van egy Goethéjük, Thomas Mannjuk? A csehekre Smetanájuk miatt? ...

ITT OLVASHATÓ