SZERINTÜK TOVÁBBRA IS SZÜKSÉG VAN ÉS EGYRE NAGYOBB EGYHÁZI IGÉNY MUTATKOZIK KÖZVETÍTŐRE HÍVŐ EMBER ÉS A HATALOM ISTENSÉGGÉ (LEGINKÁBB A LOPÁS ISTENSÉGÉVÉ) DERMEDT KORMÁNYFŐJE KÖZÖTT

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2024.04.24.

A Református Egyház Zsinata bölcs és felettébb hagyománytisztelő döntést hozott. Az ostoba és rosszindulatú kívülállók hiába emlegetik fel a protestantizmus egyik alappillérét, amely Péter első levelére hivatkozva (2,9) az egyetemes papság elvét vallja, vagyis azt, hogy nincs szükség külön kiemelt papságra, klerikális szervezetre, amely közvetítene az egyes hívő ember és Isten között, ugyanis ezek az okoskodó kívülállók elfeledkeznek arról, hogy bár a hívő ember és Isten között valóban nincs szükség közvetítőre, miután a Krisztusban hívők mind papok, viszont továbbra is szükség van és egyre nagyobb egyházi igény mutatkozik közvetítőre hívő ember és a hatalom istenséggé (leginkább a lopás istenségévé) dermedt kormányfője között. Így tehát a Magyarországi Református Egyház teljes joggal hangsúlyozta, hogy „Balog Zoltán püspök urat arra kérjük, maradjon meg református egyházunk munkájának végzésében, és Istentől kapott tehetségét, tudását, tapasztalatát továbbra is fordítsa egyházunk javára. Erre a jövőben is nagy szükségünk lesz. Isten gazdag áldását kérjük életére és szolgálataira!”

És ezek a rosszindulatú kívülállók arról se feledkezzenek meg, hogy a Magyarországi Református Egyház ezzel a döntésével teljes mértékben hűséges maradt saját progresszív hagyományaihoz, így például a néhai Péter János református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, majd kommunista külügyminiszter (1961-1973), az MSZMP (1961-től) és a Központi Bizottság tagja (1966-1988) szellemi hagyatékához, aki lelkes közvetítőként vitézkedett a Református Egyház és a pártállam legfőbb vezetése között. És ugyanebbe a progresszív hagyományba illeszkedett néhai Bartha Tibor református püspök is, aki ugyancsak az akkori pártállami vezetés és a saját egyháza közötti közvetítőként munkálkodott, egyfelől a Magyarországi Református Egyház Országos Zsinatának lelkészi elnökeként, másfelől a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának tagjaként (1958-1964), országgyűlési képviselőként (1958-1988), az Elnöki Tanács tagjaként (1963-1988), továbbá az Országos Béketanács és a Béke Világtanács elnökségi tagjaként (1968-tól).

Talán senki sem nehezményezi, ha épp pészach idején a gyermek széderesti hagyományos kérdését (Má nistáná) tesszük fel: „Miben különbözik ez az este a többi estétől?”

A Magyarországi Református Egyház vezetésének szemszögéből tekintve semmiben sem.

ITT OLVASHATÓ