MEGJELENTEK A BOMLÁS VIRÁGAI

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2024.04.20.

Nem sütném el én is azt az – ellenzéki oldalon és médiában – általános poént, hogy a békepárti miniszterelnök kampánynyitó beszédében megint harcra szólított fel. Azért nem, mert Orbán az ilyesfajta koherenciával sosem törődött, és jó okkal: hallgatósága, hívei nem így gondolkodnak. Nekik az az áhítat a fontos, amit Orbán iránt éreznek (vö: Semjén Zsolt tekintetét), ezért aztán a tartalomra csak felületesen fogékonyak, legfeljebb a vezényszavakra.

Azzal sem különösebben foglalkoznék, hogy a Fidesz és annak elnöke, visszatérve a Millenárisra, milyen biztonsági intézkedések mellett tartotta meg ezt a kampánynyitányt; már a környező utcákat is ellepték a biztonsági őrök; csoda, hogy az ott lakók hazamehettek, persze szigorúan személyi igazolvány felmutatása mellett. Azért nem szentelnék ennek sem nagyobb figyelmet, mert itt is egy folyamatot látunk; miközben Orbán Brüsszelben bátran kimegy a tüntető gazdák közé, itthon csak válogatott és megrostált közönségével találkozik, pontosan úgy, ahogy ezt a diktátorok szokták. A félelem fokozatosan költözik be az autoriter-szívekbe, egyre gyanúsabbá válik mindenki, egyre több személyt kell lecserélni, eltávolítani a Vezér közeléből.

Ezek tehát tipikus tünetek, a történelemből jól ismert cselekvések és jellemvonások, voltaképpen a jövő is lekottázható. Illetve lekottázható lenne, ha a magyar embereknek fontos lenne a saját szabadságuk, fontos lenne az őszinte szó, és a demokráciához illő nyilvánosság. A magyar embereknek azonban mindez nem olyan fontos; annyira semmiképp, hogy tegyenek is érte. Hogy kiköveteljék a miniszterelnöküktől a változást. Mondhatnám: a visszaváltozást. Azzá, akinek hajdanán megismertük. Bár ki tudja, hogy az ki volt, az volt-e, úgy a nyolcvanas években, akinek megismertük. Hiszen ő maga sem tudja, ki is volt ő valójában, illetve ma már egy teljesen más Orbán Viktor él a saját fejében, mint akit mi láttunk a politika színpadán. Mi egy gyorsbeszédű, borostás, ifjú embert láttunk, aki szembement az akkori monolit hatalommal, szembement a határozottan a lebomlás jeleit mutató, elgyengült adminisztrációval, és ügyesen, sikeresen használta ki a jogi keretek lazulását. Ő pedig immár egy olyan múltat mutat fel, amelyben ő maga már a nyolcvanas évek második felében fel mert szólalni a kommunista vezetőkkel szemben, és ami elvezette az országot a rendszerváltásig. Szemben a mai nyugat-európai vezetőkkel, akik elnyomják mindazok hangját, akik kritikát mernek megfogalmazni. Ma Magyarország a szabadság hazája – így a magyar miniszterelnök, éppen ezért Európát meg kell menteni a mostani vezetőitől...

ITT OLVASHATÓ