MÁRTON LÁSZLÓ: KIS HAZÁNK EURÓPAI TÁVLATBÓL

NÉPSZAVA
Szerző: MÁRTON LÁSZLÓ
2024.04.21.

Hadd kezdjem azzal, hogy ezt az előadást magyar barátommal, Nacsády Andrással közösen készítettük. Először röviden ismertetem a minden populista rendszerre jellemző vonásokat, majd összehasonlítom ezeket a jelenlegi magyar rendszerrel. Végül pedig felvázolom annak a személynek a portréját, aki ezt a rezsimet létrehozta és 14 éve kizárólagosan gyakorolja a hatalmat.

Bibó István a kollektív hisztériát a vereségre, a függetlenség elvesztésére és az állandó stresszre adott reakcióként határozza meg. A hisztériában szenvedő társadalom képtelen megkülönböztetni a valóságost, a lehetségestől és a kívánatostól. Képzeletbeli múltba menekül, és várja a „sors kiválasztottjának”, az igazságtalanságok helyrehozójának, a veszélyben lévő ország megmentőjének érkezését. Tegyük hozzá, ha a terep nem kedvező ilyen helyzet megteremtéséhez, az elhivatott mindig kész azt előidézni. Az új vezérnek feltétlenül meg kell nevezni azt az ellenfelet vagy csoportot – megszemélyesítve a veszélyt –, amelyre az összes frusztráció és trauma kivetül. Nem nehéz azonosítani a dráma főszereplőit: egyrészt a Duce, a Führer, a Caudillo – másrészt az antihős Emmanuel Goldstein, George Orwell híres, 1984 című regényében.

Az ilyen típusú uralkodót a jobbágyi mentalitású tömeg juttatja hatalomra. Ne feledjük, a jobbágyságot Angliában a XIV. században, Franciaországban 1791-ben, Magyarországon 1848-ban, Oroszországban pedig csak 1861-ben szüntették meg. A nyugat-európai és az ún. kelet-európai országok közötti különbség nagymértékben magyarázza gazdaságaik és társadalmaik eltérő fejlődését. Vajda Mihály filozófus szerint Magyarországon még mindig a jobbágymentalitás dominál, mert a magyarok nem értik a liberális demokráciát és tartanak tőle. Illyés Gyula költő, aki maga is a szegényparasztságból származik, ezt a jobbágymentalitást a következőképpen jellemezte: célja a túlélés, eszköze a hatalomnak való teljes alávetettség; az elnyomottak álnok természete; sorstársaik megvetése; kakaskodás a gyengébbekkel. A késői iparosodás és a középosztály hiánya vagy gyengesége miatt a paraszti tömegek folyamatosan szemben álltak a gyakran külföldi származású földbirtokos arisztokráciával. Ez az a termékeny talaj, amelyből mindenféle demagógok felemelkednek, hogy megragadják és soha többé ne adják ki a kezükből a hatalmat...

ITT OLVASHATÓ