Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.04.20.
Lassan megcsömörlök tőlük.
A stadionnal kapcsolatban ezt már régóta érzem… aztán jött a térkövezés, szökőkút, a kilátó, a lombsétány, a felnőttképzések, a digitális szakadék áthidalása, a turisztikai épületek, erdei iskolák, látogatóközpontok, és mind azok az épületek, melyek öt évig álltak működés nélkül, majd magán célra használták őket, a járványkezelés, a lélegeztetőgépek garmada, a magáncélra használt katonai repülők, a közbeszerzések… stb…stb…
Aztán lettek más szavak, kifejezések is: az elmúltnyolcévezés, a bezzegggyurcsányozás, a bezzegfideszezés, a sorosozás, a brüsszelezés, a libernyákozás, a mimagyarokvagyunk, mikeresztények, minemezetiek, a nekünkacsaládafontos, mibékepártiak, tiháborúpártiak, amikulturánkazérték, a tieteksemmitsemér, többtiszteletetnekünk, akkoris, csakazértis, leszittrend, majdmimegmutatjuk.
No meg azok is, amiket lassan az élet természetes velejárójának hiszünk. Tartalmukban is. A korrupció, a titkosítások, a háttérfenyegetések, a nyílt fenyegetések, a jogsértések, az elhallgattatások, a kirúgások, a megalázások, karaktergyilkosságok, az erőfitogtatások, a hibáztatások, a büntetések, gúnyolódások, gyűlölködések.
És hiába keresek olyasmit, hogy demokrácia, felelősség, bizalom, elfogadás, tolerancia…biztonság, megbecsülés, elismerés, nyugalom, tisztesség… helyette van elkeseredés, szorongás, bizalmatlanság, menekülés, feladás, magába fordulás…. no meg lojalitás, megalkuvás, alakoskodás, az önjáró megfelelési kényszer, gátlástalanság, a hatalomba beletorzult ego.
Hiába keresem az oktatás jövőjét is. Helyette státusztörvény van. És úgy tűnik, hagyjuk. Ezt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.