HÁBORÚ, NAPSZEMÜVEG, BICIKLI

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.04.22.

Volt egy vasárnapi posztja doktorminiszter urunknak, amelyben tizenhétszer szerepelt a háború szó. Ha most őt emiatt papagájnak neveznénk, akkor nem tudni, megsértődhetne-e, mert emlékszünk Svejk dilemmájára a fogdavagonban, ahol azt a kérdést tette fel, joga volna-e az őt őriző katonának fölhúzni az orrát, ha pézsmapocok elnevezéssel illetné. Ezek komoly dilemmák, mert meghatározzák két ember viszonyát, és épp emiatt azon gondolkozunk el, Orbán Viktor egyáltalán méltó-e a papagáj titulusra, vagy valami rosszabb annál.

Kiderült egyébként, hogy ebben a háború-béke dichotómiában a Fidesz – s ami vele egylényegű – Orbán ellenfele már nem csak Brüsszel, hanem Washington, az ENSZ és a NATO is, tehát kompletten majdnem az egész világ. Innen nézvést válik ha nem is érthetővé, de legalábbis megmagyarázhatóvá az ötös számú tagkönyv kirohanása a „nyugat” ellen, amely az ő olvasatában maga a Sátán, aki ellen meg kell küzdeniük. Van azért ebben némi népmesei elem, de ennyire azért ne legyünk megengedőek a tébollyal szemben.

Egyébiránt, mint az én nyájasaim is tapasztalhatják, ha csak nem szemellenzővel, füldugóval élik mindennapjaikat, az egész országban bömböl a háború szó és annak folyományai, mert a Rogán-művek úgy gondolja, ha 2022-ben bevált, akkor most is jó lesz. Azon nem lepődünk meg immár sok évtizedes tapasztalat alapján, hogy arról egy rohadt szó nem esik, mit is kezdenének a győzelmükkel, már arra sem futja, mint régen, miszerint folytatják. Helyette van ez a háborús üvöltés, hogy beleremegnek a bércek. Mindez azonban elég savankás.

Mondhatni, uncsi. Unalmas, mégpedig annyira, hogy alig is hallatszik, olybá tűnik, hogy Neria népe úgy megcsömörlött ettől, mint Pelikán gátőr kölkei a töpörtyűtől. Egyetlenünk Facebook-oldalán, ahol fáradhatatlanul jelennek meg ezek a háborús opusok, már alig lehet felfedezni a rajongást, helyette túlnyomó többségben a jó édes anyukájába hajtják el a nagyvezírt. Ezt minden bizonnyal az ő propagandacsapata is látja, mert azt nem tételezzük, hogy teljesen hülyék lennének, mégis képtelenek változtatni. Nincsen mondanivaló. Semmi.

Mert például itt van nekik ez a Magyar Péter, aki elárverezi jótékony céllal azt a napszemüveget, amelyet Menczer nevezett női darabnak, s ezzel talán burkoltan buzizni akarta az addigi asszonyverőt. A napszemüveg tehát ekképpen híres lett, de olyannyira, hogy a vasárnap délelőtt tízezer pénzről indult licit estére kétmilliónál tartott, ami nem az összeg miatt érdekes – bár azért is -, hanem amiatt, mert az tetszik ki belőle, hogy a népek odafigyelnek erre a Magyarra. Illetve a napszemüvegére, míg a háborús böfögésre alig...

ITT OLVASHATÓ