Szerző: BÁNDY SÁNDOR
2024.04.20.
.„Az egész reménytelen mindenségről. Az is, ami az (...) eszmékből világszerte gyakorlat lett, s nem is csak a kudarcok, hanem elsősorban a morális problémák – az eszmék, elméletek és a gyakorlat állandósult ellentéte, a cinikus gyakorlat (gyakorlatunk nékünk magunknak is), az életstílus következetes alakulása a társadalom kevert és egyre alacsonyabb rendű igényei, elvei szerint, a kis és nagy korrupciók összefonódott láncolatai.”
Ortutay Gyula írta naplójába 1973. november 10-én e sorokat, de mondandója napjainkra is érvényes. A kipontozott részen a „szocialista-kommunista” jelző volt, de lehetett volna „konzervatív-keresztény” is, hiszen nálunk a politikában e jelzők tartalommentesek.
Nem teszek egyenlőségjelet a múlt századi diktátorok és Orbán Viktor közé, de vannak elgondolkodtató hasonlóságok. A hatalmon lévők és a nép szintjén egyaránt. Véleményemben megerősített a holokauszt-túlélő Andrási Andor fizikus, aki 91 évesen arra figyelmeztetett, hogy „valami olyasmi kezd kialakulni, mint ami annak idején volt, persze nem a tettlegességig fajult Rákosi időszakban, hanem utána”. „Intellektussal bíró emberek hogyan képesek arra, hogy egy hatalmon lévő ember állandóan változó gondolatait, kijelentéseit szimultán, kritika nélkül kövessék? Nyilván érdek vezérli őket. A széles tömegekhez pedig el sem jut más, mint a hivatalos »igazság«” – mondta Andrási Andor a HVG-nek adott interjújában.
„Érdek” – széles ennek a fogalomnak a spektruma, és nem csak negatív értelemben. Persze vannak az önérdekvezéreltek, de az úgynevezett kis ember is ide sorolható, akinek a 13. havi nyugdíj nagyon is számít. Sokan azért szavaznak a Fideszre, mert kell a plusz havi nyugdíj. Amikor felmerült, hogy esetleg idén ez elmarad, figyelembe véve az óriási államadósságot, hallottam valakit azt mondani: „akkor leshetik mikor megyek szavazni”. Nálunk ugyanis szavazatvásárlás folyik.
Ezen túl a magyarok nagy része könnyen manipulálható és reflexszerűen behódol a félelem- és gyűlöletkeltésnek.
Amikor ezrek gyalogoltak át az országon Nyugat felé egy jobb élet reményében, a falvakban sok ház elé ételt és vizet tettek ki, sőt, voltak akik behívták a menekülőket, netán mennének a budira. Hála kormányunk propagandájának, most, ha meglátnak néhány ázsiait, akik az akkugyárban dolgoznak, már rendőrért kiáltanak. Ez is az örökségünk része, ez a hozzáállás a félelem szülöttje, amelynek széles a skálája.
És ez különösen lényeges, mert Orbán gyakran beszél az ellenzékről úgy, mint akik „eladták magukat”, idegen érdekek szolgálatába álltak, veszélybe sorolva az országot. Miniszterelnökként ő persze azt csinál, amit akar, és ha netán törvénybe ütközne, jön a jogszabály rendeleti átalakítása.
Lánczi Tamás évek óta azon munkálkodik, hogyan lehetne elhallgattatni a kormány ellenzékét. 2018-ban az ő főszerkesztősége alatt jelent meg a Figyelőben a hírhedt, kétoldalnyi Soros-lista. Már a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökeként azt mondta, hogy vannak akik Magyarországot megfosztanák a „jogosan járó” támogatástól – mintha nem tudná, hogy az EU pénzek jogállami kritériumokhoz kötődnek. Március 15-i beszédében Orbán figyelmeztette is az ellenzéket, hogy „nem fogják megtalálni a számításukat, nekik az árulók sorsa jut majd”, és – úgy tűnik – Lánczi Tamás feladata ezt alátámasztani. Nem lepne meg, ha lapozgatná Boldizsár Iván 1952-es „Összeesküvés a magyar nép ellen” című kötetét, de talán elég neki egyetlen idézet A tanú című filmből: „Aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.”.
Vannak váratlan fordulatok, amikre Orbán és csapata nem számított, és akkor jön a kapkodás, mint a pedofil-ügy kezelésében. Kapjuk a híreket tanítók és tanárok, papok, árvaházi személyzet, tábori felügyelők, stb., eseteiről és arról, ami családokon belül történik. A pedofil pszichésen betegnek számít, de a gyerekek védelme prioritást követel. Annyi világos, hogy Orbán hazudott, amikor azt állította, hogy jogszabály-hiány a vétkes: a létező gyermekvédelmi törvényeket nem tartották be. Márpedig Orbán nem tegnap került hatalomra, évekkel ezelőtt is voltak feljelentések, csak nem lettek kivizsgálva.
E viták kapcsán két (hasonló) szó is felmerül: kitálalás és kitalálás.
Magyar Péter ígéretes politikusnak tűnik – ez a legtöbb, ami egyelőre elmondható róla. De eddigi beszédeiben és interjúiban túl egyszerűnek, gyorsan kivitelezhetőnek látja a jogállamiság helyreállítását. Viszont a támogatottsága már önmagában egy pozitív fejlemény.
Nem mellesleg, ez a kommentálókra is ró felelősséget. Meglepett, milyen lendülettel ekézte Magyar Pétert Lattmann Tamás az ATV egyik műsorában. Több volt mint kritika, de nem célzok semmi egyébre. Nekem is vannak kétségeim, hogy sikerülhet-e megszabadulni a jelenlegi korrupt rendszertől. Ugyanakkor, ha itt a remény szikrája, éljünk vele, segítsük lángra lobbanni. Az, hogy mennyi közpénzt költenek az orbánista médiumok Magyar Péter lejáratására, jelzi, hogy komoly ellenfélnek tekintik. Persze igen sok minden fog még történni a 2026-os parlamenti választásokig. Bár az összes korrupció, pénzügyi visszaélés, és közszolgáltatási hiányosság – egészségügy, oktatás – eddig nemigen számított Orbán bázisának, ám jöhetnek fordulatok, melyek áttörik a közömbösség falát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.