Szerző: GYERMEKJOGI CIVIL KOALÍCIÓ
2024.
Az ENSZ Gyermek jogairól szóló egyezménye (továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény), amelyet Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki a gyermekjogok védelmének átfogó, holisztikus szemléletét tükrözi és kívánja meg a végrehajtása során. A gyermekek Gyermekjogi Egyezményben lefektetett jogai egymással összefüggnek, érvényesülésüket csak egymással összhangban lehet megvalósítani, ahogyan erre a Gyermekjogi Egyezmény 4. cikke felhatalmazást ad, amely szerint “az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek.”
Az Alaptörvény a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát jelenleg az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése rögzíti. Alkotmányos hátterünk nem „általában” a gyermekjogokról rendelkezik, hanem a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogáról. Számos ország alkotmánya1 ezen “túllépve” , szélesebben értelmezve, a gyermekek jogaik birtokosakénti védelmét rögzíti.
A gyermekjogok védelméért kiemelten felelős alapvető jogok biztosa jelentéseiben következetesen hivatkozza az Alkotmánybíróság 995/B/1990. számú AB határozatát, amely kimondja, hogy „a gyermek ember, akit minden olyan alkotmányos alapjog megillet, mint mindenki mást.”
Az 1993-as Bécsi nyilatkozat és cselekvési terv2 kimondja, hogy “minden emberi jog univerzális, elválaszthatatlan, egymástól függő és összekapcsolódó. A nemzetközi közösségnek az emberi jogokat globálisan tisztességesen és egyenlő módon, azonos alapon és azonos hangsúlyozással kell kezelnie.”
Mindezekre tekintettel az Alaptörvény kilencedik módosítása kapcsán az alábbiakra szeretnénk különösen felhívni a figyelmet.
I.
A kilencedik módosítás értelmében az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése kiegészül azzal, hogy:„Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”
A gyermek önazonossága vonatkozásában:
– A módosítás a gyermekjogokat kifejezetten és súlyosan szűkítő rendelkezést vezet be: közvetlenül a „gyermek” jogait érintően, valamint áttételesen a „szülő” jogait érintően. A Gyermekjogi Egyezmény 8. cikke szerint „Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartják a gyermeknek saját személyazonossága – ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai – megtartásához fűződő, a törvényben elismert jogát.”
Az Alaptörvény e módosítása leszűkíti ezt a védelmi kört, tehát nem a gyermek teljes körű identitása az alkotmány által védett jog, hanem ennek csak leszűkített része: a „születési nemének megfelelő önazonosság”. Ebből a szűk alkotmányos védelemből értelemszerűen kirekesztődnek azoknak a gyermekeknek a jogai, akiknek családjában akár a szülők, akár saját maguk születési nemtől eltérő önazonossága, identitása a valóságban rendkívül változatos módon előfordul. Az ember születéskor megállapított neme (férfi vagy nő), olykor nincs összhangban az adott személy nemi identitásával – azaz azzal, ahogyan a neméhez viszonyul és a nemére gondol.3 A kutatások szerint a nemi szerep diszfória aránya férfiak között felnőttkorban 1:30000-hez, nők között 1:100000-hez, okára egyértelmű magyarázat nincsen: biológiai (pl. androgén hatás az agyfejlődés során), pszichoszociális (pl. szociális tanulás), kognitív elmélet (ellenkező nem gondolkodás mintáinak elsajátítása) ismert.4 Nem elhanyagolható a módosítás kirekesztő volta az interszex gyermekekre (a rendelkezésünkre álló óvatos becslések szerinti arányuk 1:500), akik esetében a nemi jellemzők (nemi szervek, reprodukciós szervek vagy nemi hormonok) atipikusan fejlődnek, s akiknek egyébként is gyakran kell diszkriminációval szembesülniük (ahogyan mások mellett az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalában, 2015-ben rendezett konferencián elhangzott, illetve ahogyan az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége jelentése is feltárta5).
A gyermekek nevelésére vonatkozóan:
– A Gyermekjogi Egyezmény 18. cikk 1. pontja a gyermek nevelésének és fejlődése biztosításának elsődleges (közös) felelősségét a szülőkhöz, törvényes képviselőkhöz telepíti. A Gyermekjogi Egyezmény szerint az államnak nincsen hatásköre a szülők, törvényes képviselők vonatkozásában a gyermekük nevelésének tartalmi irányait meghatározni, “biztosítani” valamely erkölcsi, kulturális vagy vallási értékrend szerint. Ez a megállapítás azt is jelenti, hogy az Alaptörvény tervezett módosítása szerint az állam által biztosítandó „alkotmányos önazonosságon és keresztény kultúrán alapuló értékrenden” kívül eső nevelést az állam nem tartja alkotmányos jogként biztosítandónak a gyermek számára.
Megjegyzendő, hogy a legutóbbi, 2011. évi népszámlálás alapján Magyarország vallási összetételében a válaszadók 54,13 %-a vallotta magát kereszténynek, míg 18,18 % vallási közösséghez, felekezethez nem tartozónak.6
– A Gyermekjogi Egyezmény 14. cikkének 1. pontja szerint az államnak tiszteletben kell tartani „a gyermek jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra.” A 2. pont szerint az állam köteles tiszteletben tartani a szülőknek azt a jogát és kötelességét, hogy „a gyermeket e jogának gyakorlásában képességei fejlettségének megfelelően irányítsák.” A 14. cikk megerősíti a gyermek alapvető polgári jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra, amelyet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya „mindenki” számára biztosít. A második bekezdés, az Egyezmény 5. cikkét visszaidézve megköveteli a szülők jogának tiszteletben tartását a „gyermek kibontakozó képességeinek megfelelő” iránymutatásra. A Nemzetközi Egyezségokmány a szülők szabadságának tiszteletben tartását kívánja meg, a gyermek saját meggyőződéseikkel összhangban lévő vallási és erkölcsi nevelésében, ám a Gyermekjogi Egyezmény elsősorban a gyermek vallásszabadságára helyezi a hangsúlyt, a kibontakozó képességeinek megfelelő szülői iránymutatás mellett.
Az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdése szerint “Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.”
Az Alkotmánybíróság 3326/2018. (VII.20.) AB határozata (Indoklás[18]) kimondja, hogy „Az állam kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére [Alaptörvény I. cikk (1) bekezdés] a vallásszabadsággal kapcsolatban sem merül ki abban, hogy tartózkodik az egyéni jogok megsértésétől, hanem gondoskodnia kell a vallásszabadság érvényesüléséhez szükséges feltételekről, azaz a vallásszabadsággal kapcsolatos értékek és élethelyzetek védelméről az egyéni igényektől függetlenül is [vö. 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 302.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 53–54.]
A vallásszabadság hátrányos megkülönböztetéstől mentes érvényesülésének alapvető feltétele, hogy az állam – a mindenkire kötelező törvény keretei között – ne tegyen különbséget polgárai között vallási és világnézeti elkötelezettségük alapján. A felekezeti jogegyenlőség a polgári jogegyenlőség alapvető eleme, az Alaptörvény XV. cikke valamint a Gyermekjogi Egyezmény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.