VALÓDI GYERMEKVÉDELEM HELYETT LÁTVÁNYOS, DE EREDMÉNYTELEN AKCIÓ

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2024.03.31.

...Pataki Zsolt, a PSZ Gyermekvédelmi Tagozatának vezetője szerint a kormányzat részéről elindított tömeges vizsgálat csak egy pótcselekvés, ami arról szól, hogy úgy látszódjon, tesz valamit. Bár a teszteket ő nem látta, nem tudja, mit mérnek, azt azért elképzelhetőnek tartja, ezek között lényeges és fontos dolgok is vannak. Azt azonban nem gondolja, hogy ezek a vizsgálatok megfelelő eredményeket fognak hozni. A kockázatok valamennyire ugyan kiszűrhetők, de nem ez a megfelelő megoldás. Véleménye szerint, mint bárhol másutt, úgy a gyermekvédelemben is előfordulhatnak olyan vezetők, akik a teszteken megbuknak, de a gyakorlatban jól végzik a munkájukat, vagy épp fordítva, a teszteken kiválóan teljesítenek, de a gyakorlatban megbuknak. Ami azt illeti, most elsősorban a vezetők szexuális orientáltságát vizsgálják, aminek még az orvostudomány sem ismeri a pontos definícióját.

Pataki Zsolt úgy véli, a gyakorlat mutatja meg igazából azt, hogy ki milyen vezető, ki milyen szinten és milyen szakmaisággal tud elvezetni egy gyermekvédelmi intézményt. Ha pedig ebből indulunk ki, akkor a megfelelő szakmai kontroll és ellenőrzés lenne az igazi. Maga a teljesítmény igazából akkor mérhető, ha működés közben folyamatosan van kontroll. Erre kellene valamilyen monitoring rendszert kialakítani, ami szakmai megközelítésben vizsgálja az intézményvezetőket. Ez sokkal szakmaibb és életszerűbb lenne.

A PSZ Gyermekvédelmi Tagozatának vezetője elmondta azt is, a gyámügyi rendszer átalakult, az állami gondoskodásba vett gyerekeknek most már nem az intézményvezető a gyámja, hanem hivatásos gyámok látják el a képviseletüket.

Ő a gyermekvédelemben sokkal nagyobb problémának látja azt, hogy a hivatásos gyámoknak rendkívül sok gyereket osztanak ki. Vannak köztük olyanok, akiknek 40 fölött van a gyámoltja, ráadásul nem is egy intézményben, hanem megyénként össze-vissza. Egyszerűen képtelenség még végigjárni is a területet.

Gyarmathy Éva, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus szerint sem szűrhetők ki a kockázatok azzal, hogy több napos komplex vizsgálatok alá vetik a gyermekvédelmi intézmények vezetőit, mert a probléma nagyon jól „maszkolható”. Ezért nem is feltétlenül fog megjelenni. Úgy véli, ráadásul valójában nem is ez az igazi probléma. Ehelyett sokkal inkább hiányzik a gyerekek felé irányuló felvilágosító munka, és az, hogy ismerjék a jogaikat. A szakpszichológus a gyerekeket már egész kicsi koruktól nevelné, vagyis megerősítené abban, hogy tudják, mi az, amit egy felnőtt még megengedhet velük szemben. Hiszen az a gyerek, aki az intézetben nő fel, egyébként honnan tudná, hogy mit szabad annak a felnőttnek, aki meghatározza az életét. Ha nincs külső kontroll, akkor a jelenlegi „feudális világban” minden ugyanúgy megy tovább, mint eddig. Úgy gondolja, az nyilvánvaló, hogy kell ellenőrzés azok felett a felnőttek felett, akiket odatesznek a gyerekekhez, de a gyerekek felvilágosítása e téren sokkal fontosabb, hiszen ők nem is tudják, valójában mi történik velük, azt hiszik, végre valaki kedves velük. Ezért nem igazi megoldás ez a vizsgálat, csak arra szolgál, hogy – túllőve a célon – azt mutassa, milyen sokat is tesznek a gyermekvédelemért.

Gyarmathy Éva szerint jó mérni a komoly, súlyos zavarokat, de a pedofíliát nem fogják tudni kimutatni egy több napos vizsgálattal sem. A pedofil ugyanis nem csak a gyerekeket molesztálja, személyiségében pedig rendkívül sokféle lehet.

Sokkal fontosabb lenne az állandó kontroll, a büntethetetlenség elkerülésének tudatosítása, és egy olyan felnőtt jelenléte is, akinek a gyerekek elmondhatják a panaszukat. Jelenleg ugyanis hiába szólalnak meg. És most elsősorban ez a probléma, nem pedig az, hogy egy gyermekotthon vezetőjének milyen az indíttatása. A baj ugyanis leginkább az, hogy jelen körülmények között azt kiélheti.

A szakpszichológus úgy látja, a kormány a gyerekek felvilágosítása helyett megint csak egy kontrollt akar bevezetni. Ez a kormány ugyanis ahelyett, hogy információt adna, támogatna, lehetőségeket biztosítana, mindent ellenőrizni akar, minősíteni, meghatározni. Nem is tud másképp működni.

Csakhogy ehelyett a gyermekvédelemnek sokkal jobb körülményekre, több pénzre lenne szüksége. Ettől lehetne jobb az ellátás is. Például egy olyan rendszer kellene, amelyben egy külső ember külön a gyerekekkel elbeszélgethetne, és ez a beszélgetés nem csak a pedofíliára vonatkozna, hiszen ezen kívül is elég sok minden probléma adódik az intézményekben, a verbális abúzustól a prostitúcióig. Vagyis mindenképpen a gyerekeket kellene erősíteni jogi és pszichológiai ismeretekkel. Ha ez megtörténne, akkor nem tudnának velük bármit megcsinálni. Ezzel a jelenlegi vizsgálattal nem fognak tudni kiszűrni semmit, és továbbra is minden úgy megy, ahogy eddig. Ráadásul ebben az uram-bátyám világban még az is megtörténhet, hogy valaki súlyosabb személyiségzavarral is át fog menni a vizsgán.

Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SzMME) elnöke úgy gondolja, hogy vannak dolgok, amelyek a kormány által beharangozott vizsgálattal felszínre jönnek, de a vizsgálat csak a vezetőket érinti. Csakhogy a bántalmazások többségét nem a vezetők követik el, hanem a dolgozók. Az intézmények vezetői leginkább adminisztratív, vagy menedzsment feladatokat látnak el, és nem feltétlenül ők azok, akik a gyerekekkel közvetlenül kapcsolatba kerülnek. Meleg Sándor szerint nyilván a bicskei ügy miatt vizsgálják őket, mert ott a vezetők kerültek fókuszba, pedig voltak nevelők is, akik belekeveredtek. Csakhogy a vezetők miatt lett belőle botrány. Emellett a kormány által beharangozott vizsgálatban nyilván benne van az is, hogy a vezetők egy jól körülhatárolható csoport, nincs is belőlük olyan nagyon sok, és így ez egy nagyon látványos akció tud lenni.

Az SzMME elnöke szerint az jó, ha a vezetőket és a dolgozókat pszichológiai teszttel vizsgálják, de ehhez kellene kapcsolódnia egy szervezett fejlesztésnek is. Ha egy intézményben ki tud alakulni a bántalmazás, nem csak személyfüggő, hanem függ a szervezeti kultúrától is. A bántalmazás nagyon sok esetben attól függ, hogy az adott szervezetben általában hogyan viszonyulnak a konfliktusokhoz, a nehezen megoldható helyzetekhez, a nevelési problémákhoz. Ilyen szempontból a megoldás része lenne az is, hogy a különböző szakképzettségű szakembereket hogyan tudják felvenni a rendszerbe.

Az, hogy milyen szervezeti kultúra van egy adott intézményben nagyon függ attól, mennyire szakképzett emberek dolgoznak ott. Ha sok a megfelelően kiképzett szakember, akkor a gyerekneveléshez illeszkedő szervezeti működés fog kialakulni, ha hiány van belőlük, akkor az innen-onnan összeszedett szakemberek nem is tudják ezt a szervezeti kultúrát elsajátítani. Ehhez elsősorban pénz kellene, kellenének képzések, és nagyon fontos lenne a dolgozók szakmai és mentális támogatása is. Például szervezetfejlesztés személyiségfejlesztő tréningekkel, amiket folyamatosan tartani kellene, mert ez nem olyan dolog, hogy egyszer költünk rá, aztán rendben van.

ITT OLVASHATÓ