UNGVÁRY KRISZTIÁN: MIÉRT MONDOTT VALÓTLANT AZ APJA MÚLTJÁRÓL A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE?

TELEX
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2024.03.04.

Nemrég Karsai László történész a Hvg.hu-n megjelent írásában kiderítette, hogy Sulyok Tamás, Magyarország kedden hivatalba lépő köztársasági elnöke valótlan információkat közölt a nyilvánossággal saját apjáról. Sulyok az erdélyi Krónikában 2023. augusztus 24-én megjelent interjúban azt mondta: apja, dr. Sulyok László a háború után egy válóperben elvállalta egy olyan asszony képviseletét, akinek férje később kommunista párttitkár lett Székesfehérváron, és aki ezért bosszúból halálos ítéletet mondatott ki Sulyok apjára. Sulyok az interjúban azt is állította, hogy miután apját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, tíz évig bujkált Magyarországon papírok nélkül, így kerülte el a bitófát.

Az ügy részletesebb ismertetése előtt szükségesnek tartom leszögezni, hogy természetesen senki sem felelős felmenői tetteiért. Azt azonban nem teheti meg, hogy valótlan állításokat terjeszt róluk. Különösen nem teheti meg ezt egy olyan személy, aki először a magyar alkotmányosság őre, majd a nemzet egységét kifejező legfontosabb közjogi funkció birtokosa.

Mindezt azért is fontos kiemelnem, mert ahogyan Bayer Zsolt esetében, úgy itt is azzal próbálkozik a kormánypárti média, illetve annak munkásai, hogy „apák és fiúk” ügyeket kreáljanak minden olyan esetből, amelyben egy számukra kedves politikus saját felmenőiről valótlanságokat mond. Petri Lukács Ádám például a Mandineren úgy keretezte át a kérdést, hogy itt nem arról van szó, hogy a köztársasági elnök valótlan információt terjesztett, hanem arról, hogy élő személyeket elhunyt felmenőin keresztül denunciálnak. Holott egyáltalán nem erről van szó.

Az ügyről Karsai által írt cikkben egyetlen olyan gondolat sincsen, ami ezt az értelmezést alátámasztaná – mint ahogyan én sem támasztottam alá ezt az értelmezést a Bayer Zsoltról szóló írásomban. Petri Lukács Ádám logikájából viszont az következik, hogy tilos szóvá tenni azt, ha egy politikai szereplő valótlanságot terjeszt felmenőiről. Már-már groteszk, hogy ennek kapcsán arra hivatkozik, hogy a kérdésben a rendszerváltás óta létezett „közmegegyezést” azok mondják fel, akik ma fideszes politikusokat kritizálnak. Bayer és Sulyok felmenői kapcsán ugyanis senki sem tett olyan állítást, hogy az utód felelős a felmenő tetteiért, sőt azt sem állította senki, hogy az utódot felmenői meghatároznák. Ez épp Bayer Zsolt és társai állítása – ami ellen egyébként a kettős mércével mérő Petri Lukács soha nem tiltakozott.

Bízzunk benne, hogy Sulyok Tamás nem úgy gondolja ezt a kérdést, mint Petri Lukács Ádám. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy az új államfő arra fog hivatkozni, hogy ő is egy tévedés áldozata. Mivel az ügy ténykérdésekből áll, meglepő volna, ha nem ismerné el, hogy apja 1944-ben a nyilasokkal összevethető Magyar Nemzeti Szocialista Párt Fejér megyei „megyevezetője” volt, és az „igazi szocializmus” mellett szállt síkra, követelve a nagybirtok államosítását és a munkásság megszabadítását a kapitalista elnyomás alól. Mivel a korabeli lapokban is megjelent, ezért meglepő volna, ha nem ismerné el azt is, hogy ügygondnokként az üldözések haszonélvezőjévé vált, amikor elvállalta az Auschwitzba deportált dr. Lőwy Endre ügyvédi praxisának átvételét.

Valójában azonban nem ez a kérdés, hanem az, hogy a legfelső közjogi méltóság birtokosa csak tévedett, vagy tudatosan állított valótlant? Borítékolható, hogy az ügyben a politika játékszabályainak megfelelően fognak felállni a frontvonalak: a kormányzat tévedésről, az ellenzék hazugságról fog beszélni. Ez az írás arra vállalkozik, hogy történelmi kontextusba helyezze a köztársaság elnökének kijelentéseit.

Érdemes összevetni először Sulyok állításait a valós tényekkel...

ITT OLVASHATÓ