ROMSICS IGNÁC: NAGYHALAKRÓL ÉS KISHALAKRÓL – MAGYARORSZÁG ÉS A VÁLTOZÓ VILÁGREND

NÉPSZAVA
Szerző: ROMSICS IGNÁC
2024.03.02.

A birodalmak és a kisebb államok virágzásának, hanyatlásának és végül bukásuknak az okai azóta foglalkoztatják a történetírást, amióta az i.e. 5. században a hellén városállamokban a bölcseletnek ez az ága megszületett. A „történetírás atyja”, Hérodotosz kortársaihoz hasonlóan úgy gondolta, hogy az emberi történelem a természeti világban megfigyelhető ciklusok szerint körforgásban halad. Az emelkedés és a hanyatlás ciklikusságát két tényezővel magyarázta. Részben a hatalmon lévők, vagyis a mindenkori elitek minőségével, amely uralkodásuk hosszával arányosan egyre romlik, s akiknek a beképzeltsége és arroganciája megakadályozza őket abban, hogy komolyan vegyék az „intő jeleket”, vagyis a külvilág figyelmeztetéseit. Ha egy uralkodó átlépi a közerkölcs határait, ha mértéktelenné és elbizakodottá válik, akkor számíthat a bukásra. Ez történt a perzsa birodalom megalapítójával, II. (Nagy) Kürosszal, aki úgy vélte, hogy „fölötte áll minden embernek”, és a döntő csata előtti figyelmeztető jelekkel mit sem törődött. A másik tényező: az egyes kultúrák, államok, városok „puhasága” vagy „keménysége”. Hérodotosz „történeteinek” elején Perzsia szegény, elmaradott, de bátor és harcos. Az i.e. 480-as évekre azonban a jólétben elpuhult, a perzsák nagyrészt már csak henyéltek, és újabb hódításoktól remélték jólétük fenntartását, miközben a görögök szegények, de edzettek és elszántak voltak...

ITT OLVASHATÓ