Szerző: KERÉNYI GYÖRGY
2024.03.08.
A radikális jobboldal trójai falónak nevezi a gendert, ami a női emancipáció ürügyén a biológiai nemek eltörlését célozza, és utat nyit a transz- és melegjogi követelések előtt (amelyek pedig a család fogalmát dekonstruálják szerintük).
Hevesek a politikai viták, de nem csak egy kulturálisan konzervatív vs. progresszív tengely mentén. Az antigender álláspont komoly támogatottságot élvez sok országban, a magyarországi parlamenti választás időpontjával összekötött népszavazáson is több szavazatot kapott a kormányközeli álláspont, mint amennyien a Fidesz–KDNP-re szavaztak. 3.610.154-en voksoltak a kormány álláspontja mellett a népszavazáson, a Fidesz–KDNP-re pedig 3.060.706-an. Vagyis a kormány jól kalkulál: hasonlóan a migráció kategorikus elutasításához, ez is olyan téma, amellyel a pártválasztásukban bizonytalanok közül is lehet szavazókat szerezni.
Az antigender trójai faló értelmezését igazolhatja, hogy Nyugaton a jogi szabályozás az interszexeket érő diszkrimináció kiküszöbölése után a szabad nemválasztás szabályozása felé halad, tehát a transzok, aztán a nembinárisok felé.
Miközben tudományos, közpolitikai és politikai-mozgalmi szinten zajlik a tradicionalisták és társadalmi reformerek közti küzdelem a szexuális orientáció, szexuális identitás és a társadalmi nem kérdései körül, egyre gyakoribb a gyerekek – főleg a kamasz lányok – körében az a jelenség, amelyet a saját testben való rossz közérzet jellemez, az az érzés, hogy a test, amelyben él, nem azonos vele.
Egyes szerzők szerint jelentős mértékben romlott a gyerekek általános mentális állapota, amit sokan a közösségi média használatával hoznak összefüggésbe – írja a Fundamentumban megjelent tanulmányában Betlen Anna. Szerinte a hazai gyerekeknek csak az internet, főleg a közösségi médiumok maradnak, „ahová segítségért fordulhatnak a bennük kavargó zűrzavar megértéséhez és kezeléséhez”.
Egy 12–21 éves korosztályt vizsgáló brit kutatást idéz, amelyben a megkérdezettek háromnegyede volt elégedetlen a testével, a kinézetével. Mintegy felük (45 százalék) úgy nyilatkozott, hogy negatív visszajelzéseket kap a külsejére. Emiatt visszahúzódóvá váltak, mások extrém edzésbe vagy drasztikus diétába fogtak, vagy önsértést kezdtek alkalmazni.
A megkérdezettek 42 százaléka mondta azt, hogy problémák vannak a mentális egészségével, 17 százalékuk testképzavart tapasztal, 14 százalékuk evészavarral küzd; az utóbbi két csoportba tartozók tizede jut csak megfelelő kezeléshez.
A felmérés résztvevőinek 97 százaléka használja rendszeresen a közösségi médiát, átlagosan napi 3,65 órát. „Az applikációk közül a legnépszerűbbek pedig (mint például a TikTok) számolatlanul ontják az önkárosításra, evészavaros viselkedésre és hasonlókra ösztönző tartalmakat” – foglalja össze Betlen Anna.
Ezzel vélhetően összefüggésben azokban az országokban, ahol van nyilvántartás erről (Svédország, Nagy-Britannia, Németország), néhány év leforgása alatt mintegy negyvenszeresére nőtt az úgynevezett genderklinikákon megjelenő páciensek száma – írja Kováts Anna.
Betlen Anna szerint a nemi diszfóriával érintett serdülő lányok közül sokan a tranzícióban látják „a lehetőséget arra, hogy kivonják magukat egy olyan kultúra hatásai alól, amelyben az internalizált nőgyűlölet, a testundor és a lányok korai szexualizálása uralkodik, így az orvosi úton megvalósított nemváltás nagyon sok testképzavarral, társadalmi beilleszkedési zavarral vagy mentális problémával küszködő lány számára vált alapértelmezett választássá”.
Kováts Anna szerint a nem bináris identitásokra két módon lehet tekinteni: „Vagy egy valós, megélt szorongásból, nevezetesen a nemi sztereotípiáknak való meg nem felelésből levont téves, az individualista korszellemben gyökerező értelmezésként, vagy pedig – az agresszívebb esetekben – egy jólétben felnőtt és különlegességtudatban szocializálódott kohorsz küzdelmének, amelyet a különlegessége elismeréséért vív folytonosan. Ez utóbbi jelenséget erősíti a közösségi média dinamikája is.”
A Gallup 2021-ben publikált vizsgálata arra utal, hogy nemcsak a szexuális identitással, hanem a szexuális orientációval, illetve gyakorlatokkal való kísérletezések is megszaporodtak. Míg a teljes felnőtt amerikai népesség 5,5 százaléka vallja magát nem heteroszexuálisnak, a Z generáció, az 1997–2002 születettek közel 16 százaléka. Ebben a közösségi média által sokszorosára erősített peer pressure, kortárscsoport-nyomás is szerepet játszhat. Ami korábban a heteronormativitás felerősítője volt (és kényszerített bujkálásra és önemésztésre sok, magán homoszexuális irányultságot felfedező kamaszt), most mintha ellenkezőleg, az identitások és a szexualitás szabad próbálgatása irányába tolná a fiatalokat, hozzá az internet kínálta számtalan – virtuális – szerepmodellel.
A nemi diszfóriás fiatalok számának hirtelen megugrása (és a jogalkotás körüli viták) miatt a nyugati országokban is vannak ellenirányú mozgások: felülvizsgálják a nemi identitásra szakosodott klinikák gyakorlatát Svédországban és Angliában, miután azzal vádolták őket, hogy túl könnyen terelik az orvosi nemváltás útjára a nemi diszfóriás kamaszokat.
Szilvay Gergely szerint „jól látható az élet minden területére alkalmazott genderelmélet, illetve az azzal szemben megfogalmazott kritika szisztematikus szembenállása. Világok harca dúl.”
Kováts Anna szerint nem fekete-fehér küzdelem zajlik. „A nemi önmeghatározás kérdései túlmutatnak a polarizált magyar politikai valóságon, és érdemes észrevenni a kérdéskör problematikus elemeit – liberális, baloldali, melegjogi, nőjogi alapról. Már csak azért is, hogy ne monopolizálhassa a témát a jobboldal, ne kiálthassa ki magát az aggodalmak egyedüli képviselőjének, komolyan vevőjének, megszólaltatójának.”
A queerek pedig a szabad identitásválasztás liberális alapelvének sérelmét kérik számon kritikusaikon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.