Szerző: A szerk.
2024.03.21.
Mi, református egyháztagok, aggodalommal, de egyúttal reménységgel követjük figyelemmel az egyházunkban az elmúlt hetekben kialakult helyzetet.
Aggodalommal, mert Balog Zoltán püspöknek az úgynevezett kegyelmi botrányban való érintettsége és püspöki tisztségéhez való ragaszkodása miatt egyházunk napról napra veszít hiteléből, és ez akadályozza alapvető küldetésének teljesítését, az evangélium hirdetését. Ugyanakkor reménnyel, mert ez a megrázkódtatás a megtisztulás és a megújulás kiindulópontja lehet.
Hisszük, hogy Jézus Krisztus keresztáldozatának elfogadásával, bűneink megvallásával Isten kegyelméből bűnbocsánatot nyerhetünk. Ezt a kegyelmet összekeverni az államfői kegyelmi jogkör gyakorlásával súlyos visszaélés.
Balog Zoltán a kegyelmi üggyel kapcsolatos döntéseit „kárt okozónak”, „súlyos hibának”, az egyházra nézve „tehertételnek” nevezte. Mi még súlyosabbnak látjuk, mint ahogyan azt is, hogy az egyházra terhelte személyes vétkét. Hitelességünket, az egyházon belül megbomlott testvéri közösséget tehát nem Balog Zoltán lemondása, ellenkezőleg, hivatalban maradása rombolja tovább. Az ügyet hatalmi szóval lezárni nem lehet, következményei – a lemondott keresztelők, a kilépő egyháztagok, társadalmi támogatottságunk drasztikus csökkenése – velünk maradnak. Végső soron az a kérdés, hogy remélhetjük-e így Isten áldását? Éppen ezért anyaszentegyházunkért érzett felelősségére apellálva hangsúlyosan kérjük Balog Zoltánt, mondjon le dunamelléki püspöki tisztségéről is. Ez nem egyetlen egyházkerület, hanem az egész Magyarországi Református Egyház közös ügye.
Egyházunknak sok tekintetben újra kell gondolnia önértelmezését, helyét a világban és alapvető küldetéséből fakadó szolgálatát. Ezért egyházunk jövőjéről szóló párbeszédre hívunk, és erre bátorítunk az egyház minden szintjén.
Ilyen horderejű kérdések teológiailag megalapozott, őszinte és konkrét következményekhez vezető végiggondolásához időre van szükség, de ennek megkezdése nem tűr halasztást.
Meg kell vallanunk, hogy sokszor nem láttuk meg az egyház Urának arcát szenvedő embertársainkéban. Ezért most megkövetjük mindazokat, akikben a kegyelmi ügy kezelésének módja szörnyű traumák okozta mély sebeket szakított fel, s akik ezért egyházunk által is cserben hagyottnak érzik magukat; különösen is azokat, akik a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskolában erőszak áldozataivá lettek. A jövőben jobban kell megélnünk Jézus példáját követve a szenvedőkkel azonosuló egyház valóságát.
Egyházunk jelenlegi helyzetét az állammal való összefonódás és az anyagi függőség határozza meg. Úgy gondoljuk, hogy egyetlen egyház sem tarthat igényt privilégiumokra. A lehetőségekkel élni pedig csak méltányosan és felelősséggel szabad, úgy, hogy az ne ellenérzést váltson ki, hanem az egyház társadalomban betöltendő küldetését szolgálja.
Az új út keresésében tudatosan kell támaszkodnunk az egyház autonómiáját védelmező több évszázados protestáns hagyományainkra. A kommunista diktatúra korszakából pedig tekintsünk azoknak a hiteles örökségére, akik hátrányokat szenvedve, akár az egyházi szolgálatból kiszorítva is hűségesek maradtak.
Ezt a nyilatkozatot megküldjük a Magyarországi Református Egyház minden gyülekezetének.
2024 böjtjében
(Aláírások)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.