„NAGYOBB TITOKTARTÁS ÖVEZI, MINT ANNAK IDEJÉN AZ ATOMBOMBA FEJLESZTÉSÉT” – A 80 ÉVES FALUS IVÁN OKTATÁSI REFORMRÓL, TANÁRI PÁLYÁRÓL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2024.03.14.

Nincs olyan pedagógus, aki ne tanult volna tizenöt könyve valamelyikéből. A 80 éves Falus Iván egyértelműen a pedagógusképzés doyenje, akit nemcsak a pályájáról, de arról is kérdeztünk: miért volt olyan sok tanár a 60-as években, min buknak el rendre az oktatási reformok hazánkban, milyen része volt a sokat kárhoztatott Hoffmann-féle életpályamodell kialakításában, és hogy mit tud a nagy titkolózás övezte új pedagógusképzési modellről. Nagyinterjú.

– Az önről fellelhető összes életrajz az egyetemi éveivel indul. Milyen meghatározó dolgok történtek az azt megelőző időszakban és hogyan lyukadt ki a pedagógiánál, amely mellett aztán annyira elköteleződött?

– A hetedik kerületben nőttem fel, a Hevesi Sándor téren. A szüleim ipari szövetkezetekben dolgoztak, a papám műszaki vezető, a mamám könyvelő volt. Akkoriban még nem volt ilyen nagy válogatás az intézmények között, általában az otthonához legközelebbi iskolába járt az ember, én így a Dob utcába. Éppen akkoriban vezették be országosan a pályaválasztási tanácsadást és rajtunk próbálták ki a nyugatról átvett teszteket. Amikor kikérdeztek és megnézték a tesztjeimet, feltették a kérdést, mi szeretnék lenni. Azt mondtam, vegyészmérnök. A pályaválasztási tanácsadó, aki később igen neves szakemberré nőtte ki magát, azt mondta, kiváló választás, minden adottságom megvan hozzá. Később, amikor már a Madách Imre Gimnázium reál tagozatába jártam, negyedikben újra elmentem a tanácsadóba, mert kíváncsi voltam, most milyen pályát javasolnak. Akkor már pedagógia szakra szerettem volna jelentkezni, ők pedig azt mondták, kiváló választás, ehhez vannak a legjobb adottságaim. Végül emellett döntöttem.

– Miért?

– Mert elég sok rossz tanárom volt és úgy gondoltam, ezen változtatni kellene.

– A legtöbb ember, aki sokra vitte, arról számol be, hogy egy jó tanár indította el a pályán, ön az első, akitől azt hallom, hogy rossz tanárok inspirálták.

– Volt köztük jó is, de a reál érdeklődésemet például egy olyan tanár miatt vesztettem el a gimnáziumi évek alatt, aki nem kedvelt. A negatív tanári hatásnak köszönhetően az ember képes teljesen elfordulni egy tárgytól. Így végül történelem-pedagógia szakra jelentkeztem. Előbbiből nem sokat tudtam, pedagógiából viszont már nagyon komolyan készültem, akkorra sok mindent elolvastam, Makarenko összes írását is beleértve. Elsőre nem vettek fel, de újból jelentkeztem, akkor már pedagógia–orosz szakra.

– Milyen diák volt?

– Változó. Kitűnőre érettségiztem, de előfordult, hogy félévkor hármasom is volt. Az ember érdeklődési köre változik. Van, amikor az iskolai tananyag áll a középpontjában, van, amikor más. De valamit már akkor is nagyon szerettem: összehozni az embereket egy közös cél érdekében. Egyszer például egy csillagtúrát szerveztem az iskolába járó hatszáz diák és a tanárok részvételével. Törökbálintról, Hűvösvölgyből, Budaörsről kellett felérni a frankhegyi turistaházba úgy, hogy a közbülső állomásokon különböző szellemi tevékenységekről kellett számot adni. Nagyon élveztem, hogy ennyi embert meg tudtam mozgatni...

ITT OLVASHATÓ