MELEG SÁNDOR: FORRÁSOK NÉLKÜL BIZTOS NEM LEHET JAVÍTANI A GYERMEKVÉDELMET

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2024.03.06.

Csak látszatintézkedés, hogy pszichológiai alkalmassági vizsgálatot rendeltek el a gyermekvédelmi intézmények csúcsvezetői és a helyetteseik számára – véli Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SzMME) elnöke. Szerinte ezzel a kompetens intézkedés látszatát tartják fenn, de ez a jelenlegi jogszabály alapján, meglehetősen kapkodó és felszínes megoldás. Arra is figyelmeztet, hogy a kegyelmi botrány miatt nagyon erősen eltolódott a vita a szexuális bántalmazás irányába, pedig a bántalmazások döntő többsége nem ilyen jellegű, bár ezektől szintén védeni kellene a gyerekeket, mert legalább annyira károsak.

A bicskei otthonban történtek miatt a kormány elrendelte a gyermekotthonok vezetői és helyetteseik pszichológiai alkalmassági vizsgálatát, aminek keretében teljes körű vezetési, személyiségi kompetenciákat, valamint szexuális devianciákat, függőségeket is ellenőriznek. Ön szerint ez hatásos intézkedés?

Szerintem csak látszólagos intézkedés, mert maga a vizsgálati kör nagyon szűk, hisz' tényleg csak meghatározott intézmények csúcsvezetőiről van szó, és azért azt lehet sejteni, hogy a bántalmazásos ügyekben nem mindig az igazgatók érintettek, hanem például a beosztott vezetők, vagy az alkalmazottak. Ezért az ő vizsgálatuk is indokolt lenne, ha nem is általánosan, de legalább a munkahelyi vezető döntése alapján. Az nagyon szűk kör, amelyik ebben a rendeletben most megjelenik.

A Belügyminisztérium már bejelentette, hogy hajlandó törvényt módosítani azzal, hogy ez a rendelet vonatkozzon az egyházi fenntartású és a magán intézményekre is. A reformátusok pedig jelezték, hogy náluk már létezik ilyen vizsgálat, igaz, nem a vezetőkre, hanem a gyermekekkel foglalkozókra vonatkozik. Ezt viszont a társadalomban is mind többen követelik. De egy ilyen vizsgálat elég lenne a gyermekek védelmére?

Talán a reformátusok gyakorlatát kellett volna akkor alapul venni, egy ilyen bemeneti szűrés nem lett volna rossz. De az elmúlt napok vitáiban nagyon sok helyen elhangzott, hogy önmagában egy ilyen pszichológiai teszt bizonyos jeleket földeríthet, de a pedofília kimutatására nem feltétlenül hatásos. Ezek olyan típusú problémák, amiket nem biztos, hogy ki lehet mutatni egy pszichológiai teszttel. Vannak olyan viselkedési zavarok, „működési” problémák, amiket lehet szűrni pszichológiailag, de pont a szexuális bántalmazás esetén nem feltétlenül hatékony ez a módszer.

Egyáltalán ki lehet mutatni pszichológiai vizsgálattal a pedofíliát?

Én nem vagyok pszichológus, az én véleményem ebben elég felszínes, de azt gondolom, hogy nem. Ehhez alapvetően olyan alaposságú vizsgálatra lenne szükség, ami azért már etikai kérdéseket is fölvet. Például azt, hogy minden egyes dolgozó szexuális életét milyen mélységig nézhetik, akik a vizsgálatot végzik. Szerintem általános munkaalkalmassági vizsgálatként ezt a legtöbb dolgozó visszautasítaná.

Valójában hol éri leginkább szexuális abúzus a gyerekeket?

Az alapvető dinamikai kérdés az, hogy van egy alá- fölérendeltségi viszony az intézményi dolgozók és a nevelők között. Ezért nem csak a szexuális bántalmazásnak, hanem mindenféle agressziónak kulcsfontosságú eleme az erős hatalmi aszimmetria. A másik fontos tényező ebben a kérdésben, hogy zárt a rendszer. Vagyis a bántalmazó úgy tud bántalmazni, hogy az nem kerül ki az intézményből, vagy abból a közegből, ahol történik. Ha ez a két dolog együtt áll, az mindig fokozott kockázat. De, mint említettem, ez nem csak a szexuális, hanem minden bántalmazásra igaz.

Mi az, ami leginkább veszélyezteti a gyerekeket a szexuális abúzuson kívül az intézményekben?

Pont a kirobbant kegyelmi botrány miatt nagyon erősen eltolódott a vita a szexuális bántalmazás irányába, holott a bántalmazások döntő többsége nem ilyen jellegű, hanem verbális agresszió, megszégyenítés, fizikai bántalmazás, és ezekből mindig több van, mint a szexuális abúzusból. Alapvetően ezektől is védeni kellene a gyerekeket, mert legalább annyira károsak. A tartós megszégyenítés, vagy a gyerek énképének a bántása szerintem legalább olyan szörnyű, mint a szexuális bántalmazás, és ezekre ez a jogszabály semmilyen választ nem ad.

Ez az erősen politikai indíttatásúnak látszó intézkedés, amely valódi megoldás helyett arra szolgál, hogy a kormány aktivitását tükrözze, megint csak arra jó, hogy a pedofíliát és a homoszexualitást összemossák, újabb gyűlöletkampány induljon el?

Van ilyen komponense is ennek az ügynek. A kormányzat részéről nyilvánvalóan fenn kell tartani a kompetens intézkedés látszatát, gyorsan tenni kell valamit, ami azt mutatja, hogy a kormány tud a problémáról, és intézkedik, de ez a jelenlegi jogszabály alapján egy meglehetősen kapkodó és felszínes megoldás lett. Ugyanakkor megjelent a politikai közbeszédben az az elem, amiben megint arról van szó, hogy a pedofíliát megpróbálják összemosni az LMBTQ-val, holott az két teljesen különböző dolog, és nem lenne szabad ezeket egy témában érinteni.

Ehelyett mire lenne szüksége igazából a gyermekvédelemnek?

...

ITT OLVASHATÓ