„LÉLEGEZTETŐGÉPEN VANNAK AZ INTÉZMÉNYEK” – SZAKEMBEREK JAVASLATAI A GYERMEKVÉDELMI TÖRVÉNYCSOMAGHOZ

SZABAD EURÓPA
Szerző: BIHARI ÁDÁM
2024.03.01.

A miniszterelnök a február 17-én mondott évértékelője elején bejelentette: a kormány új gyermekvédelmi törvénycsomagon dolgozik. Hozzátette: a magyar gyermekvédelmi rendszert meg kell erősíteni, az azzal kapcsolatos szabályozást „az alkotmánytól a miniszteri rendeletekig átfésüli és kiegészíti a kormány”. Gyermekvédelmi szakértőket kérdeztünk arról, mi az, ami semmiképp se maradjon ki az új szabályozásból.

„Hol kezdjem?”

„Megfelelő minőségű, mennyiségű szakképzett nevelő, gyermekfelügyelő. Minőségében és mennyiségében is megfelelő élelmiszer és ruházat. Több speciális intézet, mert nagyon hosszúak a várólisták. Források szabadidős tevékenységekre, kirándulásokra, sporteszközökre, táborokra. Korrepetálás, mentorprogramok elősegítése, finanszírozása. Szerződéses külsős szakemberek megbízása, bérezése (drámapedagógus, edző, tánctanár, művészetterapeuta). Utógondozói ellátás szakmai megerősítése. Az intézmények bővítése, korszerűsítése. Kijelölt rendőrségi kapcsolattartó a gyermekotthonokban az iskolarendőrséghez hasonlóan. A családba visszaengedés, a hazagondozás feltételeinek határozottabb átvilágítása. Gyakrabban elkészített környezettanulmányok. Egységes, naprakész drogstratégia” – folyt szinte lélegzetvétel nélkül a sürgős változtatásra szoruló elemek felsorolása Tóth Ákosból, az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítvány vezetőjéből.

„Évek óta azt látjuk, hogy az állam szívja ki a pénzt a rendszerből. Mostanra ha Marika néni férje nem festi ki a lakásotthont, vagy Julika néni nem főz lekvárt, akkor nincs festés és nincs lekvár. Lélegeztetőgépen vannak tartva ezek az intézmények. A fenntartó fél évig ül egy mosógépigénylésen, de egy szén-monoxid-jelző vásárlását is alig lehet átvinni a bürokrácián. A Borsod megyei iskolába, ahová tizenkét éve visszük az adományokat, most már a tankerülettől kell engedélyt kérnünk a mikuláscsomagokra. De volt olyan eset is egy másik szervezettel, akik laptopokat vittek, hogy a tankerülettől kellett kibérelniük a tornatermet, hogy átadhassák az adományba hozott gépeket” – folytatta a rendszerhibák felsorolását...

Segíteni, amikor még otthon van az otthon

"Több gyereket kellene alapellátásba helyezni – legyen valós hazagondozás. Így akkor lehetne segíteni, amikor a gyerek még a családban van. Azt a pénzt, amit a gondozásukra fordít az állam, oda lehetne adni például a lakhatás biztosítására és akkor nem lesz szükség állami gondoskodásra. A kapcsolattartás körülményei nem tiszták a családoknak. Meg kellene tanítani őket arra, hogyan érdemes kapcsolatot tartani, több felügyelt kapcsolattartásra van szükség” - fejti ki egy gyermekotthon vezetője, aki azt kérte, a saját és az általa vezetett otthon nevét ne közöljük.

Beszélt arról is, hogy a nagykorúvá váló gyerekek körül rögtön ott nyüzsög a család, és el is veszik az addig összegyűjtött pénzét. “A gyerek boldogan odaadja, mert azt hiszi ettől lesz majd családja, ezzel pedig magát fosztja meg a továbblépés lehetőségétől. Csak felnőtt kontroll mellett szabadna a pénzt odaadni” - véli az otthonvezető.

Ez a rendszer kilépő része, a másik végén viszont “csecsemők üldögélnek a kórházakban, mert nincs hely a csecsemőotthonokban – az egészségügy látja el őket. Ez megalapozza a korai kötődési sérülések kialakulását, mely nagyon súlyos hatással van a későbbi, embertársakkal kialakuló kapcsolatokra”. Az intézményvezető szerint a társadalom értékrendjében is egy rendkívül káros tendenciát lehet látni. “A szolidaritás szót konkréten kivették/redukálták a szociális törvényből, azaz az állam felelősségét csökkentették. A rendszerből minden ötödik gyerek hajléktalan lesz a szakellátásból. Az iskolák nem fogadják be az államis gyerekeket, amit nem is nagyon csodálunk, hisz sok gyerek olyan mentális állapotban van, hogy nem integrálható. A civilek részvétele nagyon fontos, mert enélkül már nem tudom mi lenne, de nem vállalhatják át az állam feladatait” - teszi hozzá az otthon vezetője.

Ehhez kapcsolódóan: „Gyivis, zacis, lelences” – Állami gondozott gyerekek Magyarországon

Ki vannak zárva

„Engedjék vissza az oktatási intézményekbe a prevenciós tevékenységet, legyen szó akár drogprevencióról, akár a viselkedési addikcióval való foglalkozásokról (például evészavar, önbántalmazás). Tudomásom szerint most csak a rendőrség vagy a büntetés-végrehajtás juthat be, a civil szervezetek nem. Pedig ők tudnának az élettani következményekről is beszélni, nem csak a büntetésről. A rendőr arról beszél, hogy börtönbe kerül, aki droghoz nyúl, a civil szakemberek viszont arról is, mit okoz a testének és a lelkének a fogyasztó, és hogyan hathat mindez a jövőjére” – vélte Wéber Ágnes, az ifjúsági drogprevencióval foglalkozó Megálló Csoport szakmai vezetője.

„Nem az a lényeg, hogy milyen drogok vannak, és milyen hatásuk van, mert azt fél perc alatt megtudja a netről. Mi nem azt mondjuk, hogy drogozni rossz, mert ez nem ilyen egyszerű. Nem hinnének nekünk, hiszen ha rossz lenne, miért csinálnák. De például elmondjuk, hogy az elején sokszor közösségi élményként induló szerhasználat első időszakát követően múlnak az évek, és a fogyasztó egyedül marad, egyedül maradni pedig rossz” – tette hozzá a szakember.

Náluk fontos szempont az interaktív beszélgetés a tanárok és a szülők teljes kizárásával, hogy kérdéseket tudjanak feltenni egy védett környezetben. Az otthonokban Wéber Ágnes szerint ennek kéz a kézben kellene járnia a szexedukációval, mert a bentlakók ebből a szempontból jelenleg információs vákuumban élnek...

ITT OLVASHATÓ