Szerző: SOMFAI PÉTER
2024.03.15.
Az EU-val kapcsolatos politikai összecsapásokban folyamatosan visszatér az a felfogás, hogy minden „szociális” döntés a tagállamok saját hatáskörébe tartozik.
Az Irányelvben nincs szó konkrét összegekről, a szociális partnerek, a szakszervezetek, a munkaadók, a kormány közötti tárgyalásokon mindössze olyan közös módszertant dolgoznak ki, amely alapján minden országban nominálisan is meg lehet majd határozni a következő évek minimálbérének kiszámítását. Vagyis ez nem jelenti azt, hogy az egyes országoktól az unió átveszi a bérmeghatározás feladatát, de a kormányok kötelesek lennének olyan minimálbér meghatározási mechanizmusok alkalmazását támogatni, amelyek erőteljesebben védik a dolgozókat az elszegényedéstől. A minimálbér koordinációja kis lépés Európának, de igen nagy ugrás azoknak a dolgozóknak, akiknek az alkupozíciójuk ma túl gyenge a hathatós érdekérvényesítéshez. A dolgozói szegénység különösképpen a kelet-közép-európai országokra jellemző, aminek egyik oka, hogy nem elég szigorú a meglevő szabályok végrehajtásának kontrollja. Ezzel ki lehetne szűrni számos olyan visszaélést, amikor például egyes dolgozói csoportok, az alacsonyabb képzettségűek, a fiatal munkavállalók, a kisvállalati szférában foglalkoztatottak, vagy a közmunka-programok résztvevői még a törvényes minimálbért sem kapják meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.