Szerző: KÉRI LÁSZLÓ
2024.03.01.
Így szokott lenni, utólag minden világossá válik. Egyszer majd azt is megtudhatjuk, mivégre volt ez a februári, hetekig tartó belpolitikai pánik és kapkodás. Most viszont még arra sincs válaszunk, hogy mikor is lesz majd ez a „később”.
Aki még fiatal és egészséges, az bizakodhat abban, hogy ő majd világosan érteni fog mindent. Valamikor. (Miheztartás végett: ’89 nyarán végül is mindenki megtudhatta, hová temették/tüntették el Nagy Imrééket több mint három évtizeddel korábban. Egy évvel előtte még senkinek sem lehetett erről fogalma, sőt, az emlékezni szándékozó kicsiny csoportot is erőszakkal, rendőrmotorosokkal ugrasztották szét…)
Amit MOST tudhatunk…
…és későbbi korok krónikásainak is megér majd egy-egy mondatnyi említést, az az, hogy Magyarországon 2024 februárjában rapid államfőcsere történt. Alig két évnyi, nem túl jelentős hivatali idő után a regnáló köztársasági elnök váratlanul lemondott, és a helyébe nagyon hamar találtak egy olyan utódot, akinek a korábbi közéleti tevékenysége eleve garancia arra, hogy ő sem fog maga után emlékezetes nyomot hagyni. Igaz, nem is arra – és nem is azért – választották, hogy jelentékeny belpolitikai/hatalmi változások hírnökeként működjön.
(További részletek itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt)
Utódaink talán arra is emlékezni fognak, hogy e legfontosabb lemondás sodrában történt még egy-két lemondás. „Önként lelépett” a korábbi igazságügy-miniszter, és félig egy másik, korábban szintén fontos szerepet betöltő miniszter is kénytelen volt megválni legfontosabb egyházi méltóságától. Február végén a kötelezően megkezdett – és folytatódó – szervezeti/személyi változásokból egyelőre annyit lehet kibogarászni, hogy a legszűkebb hatalmi szféra soraiban megkezdődött valamiféle elő- és hátra-léptetési sorozat, amely egyelőre a legkevésbé sem érinti a Rendszer lényegét.
(További részletek itt, itt, itt, itt, itt, itt)
Amit még tudhatunk…félig meddig
Annyit biztosan láthattunk, hogy a kádermozgások hátteréből elemi erővel került napvilágra a hazai gyermekvédelem szervezeti, személyi és egyéb feltételeinek tarthatatlan mivolta, és a sürgős megváltoztatása bekerült az első számú kormányzati feladatok regiszterébe. Amit viszont sokkal kevésbé láthatunk át, az az, hogy miért is kellett ennek a fel- és beismeréséhez másfél évtizedet várni. Pontosabban mondva, miért is kellett megvárni egy páratlanul látványos botrány kitörését. S ha már a botrány hozta mindezt, akkor…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.