Szerző: PATAKFALVI DÓRA
2024.03.05.
Gábor és Anna diplomás budapesti házaspár, három saját és két nevelt gyerekük van. Azt mondják, nevelőszülőkként ahhoz a markáns kisebbséghez tartoznak, akik rendezett egzisztenciális körülmények között élnek, és szeretnének jót tenni segítségre szoruló gyerekekkel, miközben ennek finanszírozásába az állam is beszáll. Először a 2015-ös menekültkrízis idején fogadtak be magukhoz kis időre egy menekült szír fiút, majd úgy döntöttek, hogy Anna a gyes után nem is megy vissza az állásába, inkább hivatásos nevelőszülő lesz.
Most egy három- és egy négyéves fiút nevelnek, egyikük néhány naposan, a másik néhány hónaposan került hozzájuk. A nagyobb fiúnál az édesanya és az édesapa is drogfüggő volt, az apa meg sem érte a fiú születését, és az anya elvonási tünetek mellett szülte meg a babát. A kisebb családi hátterében is drog és alkohol állt, valamint rengeteg erőszak: az apa terhesen is bántalmazta az anyát, és molesztálta a hároméves kislányukat. Mindkét kisfiút az utolsó pillanatban emelték ki a családból, szerintük csoda, hogy életben maradtak.
A nagyobb fiúnak nemrég kancsalsági szemüveget írt fel az orvos, ami 50 ezer forintba került. Ez nagyjából az az összeg, amit az állam egy nevelt gyerek után ad ellátmányként, és ehhez jön még a nevelőszülő díjazása, ami jelenleg 138 ezer forint havonta. Gábor azt mondja, ők megtehetik, hogy ezt pluszban finanszírozzák a kisfiúnak, de konkrét példát láttak arra, amikor ugyanezt más nevelőszülő nem tudta megtenni, a gyerek pedig láthatóan behozhatatlan hátrányokat szerzett emiatt, mert már az olvasás is nehézséget okozott neki.
Alacsony díjazás = alacsony státuszú nevelőszülők
Gáborék példája valószínűleg nem egyedülálló, de azzal a hazai gyermekvédelem egyik legfontosabb szakembere, Herczog Mária is egyetért, hogy bár alapvetően semmi gond nincs azzal, ha valaki megélhetési szempontokat is előtérbe helyez, amikor belevág a nevelőszülőségbe, a nevelőszülőség karitatív és érzelmi szempontjai egyre inkább háttérbe szorulnak. „Az emberek egyre kevésbé szeretnék az életüket napi 24 órában bajban levő gyerekek gondozásával tölteni. Különösen úgy, hogy az állami ellátmány nem elégséges arra, hogy egy nevelt gyereket minőségi módon ellássanak.”
Az alacsony díjazás pedig egyre inkább az alacsony státuszú nevelőszülők felé tolja a rendszert, akik ezzel együtt abban érdekeltek, hogy minél több nevelt gyereket vállaljanak.
A nevelőszülőséget választóknak csak alig fele fogad be egy vagy két gyereket, a nagyobb részük háromnál is többet. Amikor pedig egy családban négy-öt vagy a maximális számú hat gyereket nevelnek, a nevelőszülői ellátásnak éppen a lényege nem valósul meg, azaz hogy a nevelőszülő teljes figyelemmel a gyerekekre fókuszálhasson...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.