GÁBORT GYÖRGY: AZ ÁLLAMFŐ BEIKTATÁSÁT KÖVETŐ POSZTOM UTÁN SOKAN KÉRDEZTÉK, HOGY HA RAJTAM MÚLNA, MIT TENNÉK VAGY MIT JAVASOLNÉK EGY ILYEN ESETBEN

FACEBOOK
Szerző. GÁBOR GYÖRGY
2024.03.12.

Ha én volnék az állam vagy én volnék a hatalom, mindenekelőtt betartanám az Alaptörvény és a 2011. évi, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló CCVI. törvény vonatkozó passzusait. Így az Alaptörvény VII. cikkének (3) bekezdését: „Az állam és a vallási közösségek különváltan működnek”, valamint a 2011. évi CCVI. törvény preambulumában foglaltakat, azt, hogy „tekintettel az állam világnézeti semlegességére és a felekezetek közötti békés együttélésre való törekvésre…”

Ez konkrétan azt jelentené, hogy miután az államfő beiktatása állami ceremónia, azon az egyházak képviselői más vendégekkel együtt természetesen jelen lehetnek, de nem kapnának szót. Csak emlékeztetnék: ahogy most sem kapott szót mondjuk az MTA elnöke, s nem kaptak szót az oktatás, az egészségügy, a tudományok és a művészetek, a civil szervezetek, az egyetemek stb., stb képviselői sem.

A „történelmi egyházak” minden jogszerűséget nélkülöző, semmiféle jogi relevanciával nem rendelkező fogalmát végképp elfelejteném. Tetszik, nem tetszik, adott a 27 „bevett egyház”, ezeknek egy-egy képviselőjét meghívnám (ahol létezik vallási és világi vezetés, ott természetesen mindkét vezetőt), de egyiket sem emelném ki azzal, hogy az övé „történelmi egyház”, így ő beszélhet, a többi pedig maradjon csöndben, ahogy ez most megtörtént, hiszen mindez súlyosan diszkriminatív és szögesen ellentétes az Alaptörvény és a 2011. évi CCVI. törvény szellemiségével. Mi van azokkal az állampolgárokkal, akik egyik megszólaló egyházhoz, felekezethez sem tartoznak, vagy mert felekezeteken kívüliek, vagy mert mondjuk a Mazsihiszhez, az Unitárius Egyházhoz vagy a Hit Gyülekezetéhez stb. sorolják be önmagukat? Mind a 27 bevett egyház képviselője – ha óhajtja – legyen jelen, de ne emelkedjen szólásra, s kiváltképp ne történhessen meg, ami megtörtént, hogy a hatalom rábök négy egyházra, azt mondja, hogy ezek „történelmi egyházak”, következésképp ők megszólalhatnak, a többinek azonban csönd! Az állam nem turkászhat kedvére a bevett egyházak között, ezt szeretem, ezt nagyon-nagyon szeretem, ezt nem szeretem, ezt egyenesen gyűlölöm, hiszen mindegyik felé egyforma távolságtartásra kötelezett. És ha ezek igazán büszke egyházak lennének, ezt az autonómiát maguk követelnék meg, ahogy azt egykor Deák Ferenc mondta: „Szabad egyház szabad államban.”

A hivatalos beiktatást követően az államfő, élve a vallási és lelkiismereti szabadság jogával, saját egyházától, felekezetétől természetesen részesülhet áldásban, s az érintett egyház vagy felekezet a maga hagyományainak és szokásainak megfelelően, szakrális keretek között felköszöntheti az államfőt, ám ez semmiképpen sem minősülhet állami, kizárólag privát eseménynek.

ITT OLVASHATÓ