Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2024.03.07.
Részletek a műsorból:
Ez egy humán beállítottságú iskola, német a fő nyelve és egy informatikai egyetem akarja a fennhatósága alá venni, amelynek viszont az angol a fő nyelve, tehát mondhatni nincs átfedés a két intézmény profilja között. Adott egy kormányzatba jól beágyazott érdekcsoport, amelyet Fauszt Zoltán nevével írunk körül, aki az elmúlt évek oktatásinformatikai rendszereinek (pl. Neptun, Kréta) fejlesztője. Ez az érdekcsoport vett magának egy egyetemet 2001-ben, amelybe miután átvették, közel 4 milliárd állami és EU-s pénz áramlott, annak ellenére, hogy ez egy magánegyetem, aminek elvileg profitot kéne termelnie. Ez az egyetem szeretné most az egyik legjobb budai általános és középiskolát a magáévá tenni, és tulajdonképpen azt kínálja, hogy ő ezzel a sok állami és EU-s pénzzel fejlesztéseket visz végbe az iskolába, és havi 100-150 ezer forintos tandíj bevezetésével a szülők hozzájárulását is kéri ahhoz, hogy egy olyan iskola működjön itt, amilyennek tényleg az országban mindenhol működnie kéne. A szülők hogy viszonyulnak ahhoz, hogy ez az államilag dotált magánegyetem fizetőssé akarja tenni az iskolát?
Az idő rövidsége ellenére azért a szülők elég hamar feleszméltek és mindenki utánanézett a maga területén a számoknak, az adatoknak. El kell mondjuk, hogy a Gábor Dénes Egyetem a tavalyi évben vált egyetemmé. Az egyetemek rangsorában, magyar rangsorban az utolsó helyeken kullog. Vele szemben mondjuk a Tamási Áron Gimnázium, a számon tartott jó középiskolák közé tartozik, és ne felejtsük el, nemzetiségi. Tehát ez egy fontos szempont. Ami a számokat illeti, amelyeket ön is említett, abból az derül ki, hogy nagyon sok olyan pályázati pénzhez jutott, amely valószínű egy ilyen jellegű tevékenységre fordítható, tehát számára ez nagyon fontos, hogy újabb területeket nyúljon le, vagy mancsoljon le.
És ezeknek egy részét 2026-ig fel is kell használni…
Így van, tehát ezért ez a nagy sietség, ezért van az, hogy a legrosszabb időpontban, éppen felvételi időszakban zúdítja ezt a szülők nyakába, de ez most egy másik kérdés. Ami a számokat illeti még, az azt mutatja, hogy ez igazán nem profitot termelő cég, amely egyedüli pályázóként jut hozzá ezekhez a fejlesztésekhez. Fontos kérdés, hogy miért nem versenyszituációban adjuk oda a Tamási Áron Általános Iskolát egy arra érdemesültnek? Miért pont a Tamási Áron Általános Iskolára veti ki a hálóját egy ilyen intézmény? Az első megindoklása szerint ez a legközelebbi, de ez nem igaz, mert köztünk és a XI. kerület határa közt van legalább egy tucatnyi másik középiskola, amelyek inkább ahhoz hasonló profillal rendelkeznek, mint amit ő kínál. Miért kell akkor egy ilyenfajta váltás? Mi az, amit ők fel tudnak kínálni? Volt olyan szülő, aki számításokat végzett és a következő lényeges dolgot mondta el: ez a fajta invesztálás, amit ők fölajánlanak, csak hosszú távon hoz eredményt. Viszont rögtön az első pillanatban azok, akik bent vannak az intézményben, és nyilván folytatni akarják itt a tanulmányukat, csak egy káoszt kapnak.
Miért kapnak káoszt? Azért, mert az iskolának egy része lenne, hogy ők ajánlják, fizetős, a másik része meg ingyen tanulhatna. Nyilván a fizetős részbe invesztálnának, a másik rész, az lemaradna. A tanárok megnyerését és foglalkoztatását is nyilván át kell gondolni, nyilván egy hatalmas fluktuáció várható, hiszen már most van olyan tanár, aki azt mondta, hogy ha ez a változás bekövetkezik, függetlenül attól, hogy milyen plusz fizetési lehetőséget kínálnak – de ez is csak kínálat, semmi garancia nincsen rá –, ő elhagyja az iskolát.
Arról már beszéltünk, hogy a színvonal nem kompatibilis a két intézmény között és arról is szó van, hogy ez a forrás, amit ők biztosítanának, gyakorlatilag nem fedezi azt a költséget, ami ezzel a struktúraváltással járna. Tehát itt van, aki kiszámolta, hogy hiába invesztálnak ekkora összeget, ez erre a típusú felépítményre, a fizetésekre, a működtetésre nem elég. Ezen kívül az a fajta kedvezmény, amit esetleg nyújtanának, semmilyen vonatkozásban nem garantált. Van egy család, ahol négy gyermek van, akiket most akarnak beiskolázni. Hogyan lehetséges az, hogy az iskola közvetlen környezetében lakó család, mondjuk maradjunk csak a minimálisnál, havi 400 ezer forintot kell fizessen az alapoktatásért? Hát ez nonszensz! Semmi nem garantálja azt, hogy ez a dolog úgy sül el, ahogy ők tervezik, ez egy nagyon átgondolatlan, hatásvizsgálat nélküli kezdeményezés.
A törvény szerint a fenntartói jog átadásáról a fenntartó dönt, ami ebben az esetben a Közép-budai Tankerület, illetve annak az igazgatója, Hajnissné Anda Éva, aki úgy fogalmazott az önök megkeresésére, hogy ezt az eljárást mindenképpen le kell folytatniuk, csak abban az esetben nem, hogyha az egyetem visszalép. Elhangzott többször a 15 napos határidő, most hol tartunk, meddig van idő?
Ez sem tiszta, állítólag május végéig lehet ebben a kérdésben lépni, de ezek az információk nem hivatalosak. Egyik ezt mondja, másik azt mondja. Abban a pillanatban, hogyha valakit sarokba szorítanak valamilyen területen, akkor egy kicsit puhít, vagy valami mást talál ki. Az ember a Facebookon és különböző weboldalakon megjelent hírek alapján próbál tájékozódni, tehát még a tájékoztatás sem korrekt, nem tisztességes.
A köznevelési törvény alapján a német nemzetiségi önkormányzatnak egyetértési joga van, de csak akkor, hogyha eléri a nemzetiségi németek aránya az iskolában a 25 százalékot. Eléri?
Ez is egy nagyon-nagyon magyar találmány. Csináltam egy gyors fejszámolást, hogy amennyiben 600 tanuló jár az iskolába, akkor ahhoz, hogy 25 százalék legyen, még 18 tanuló vagy szülő kell magát német nemzetiségűnek vallja. Most 23 százalékon állunk. Szóval ezen fog majd múlni az, hogy egy ilyen nagyon fontos kérdésben valaki a szavát hallathatja-e, vagy sem, hogy számít-e az, amit mond, vagy nem. Ez megint nonszensz. Minket például annak idején, amikor beiratkoztunk, ilyen vonatkozásban nem kérdeztek meg, de hozzáteszem, hogy a feleségemben részben német vér csörgedez, tehát hogyha ezt megkérdezik, és ez fontos, akkor megmondjuk, és lehet, hogy már csak 17 ember hiányozna a 25 százalékhoz. Szóval ezek a szabályok úgy vannak kialakítva, hogy nem igazán szerencsések, hogyha ezt a kérdést a legjobb módon kívánjuk rendezni.
Nagyon sok állami iskola került az elmúlt években egyházi kézbe, de ezek általában a rosszabb helyzetben lévő iskolák, a vidéki kisiskolák, zsákfalvakban lévő, olyan intézmények, amelyeket az állam boldogan átengedett az egyházi szférának. Itt azonban egy másik jelenséggel állunk szemben, mert itt az iskolarendszer javát kezdik lefölözni. Ez új jelenség kérdés, hogy új irány is lesz-e…
Mint a kultúra területén dolgozó ember, mint humán értelmiségi, nagyon veszélyesnek tartom azokat a lépéseket, amelyek ezen a területen akár a színház, akár a múzeumvezetés, vagy akár az oktatás vonatkozásában történnek. Egy leépítési folyamatot láthatunk, amelynek a végén valaki megkapja ezeket a lehetőségeket, és hogy úgy mondjam, gazdasági vállalkozásként üzemelteti tovább őket. Nem hiszem, hogy az oktatást, illetve a kultúrát így kéne becsatornázni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.