Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2024.03.11.
Szakadatlan szirénazaj, panelek közt futó lövészárok, rakétatemető, föld alatt tanuló gyerekek. A háborús díszletben pedig törekvés a normalitásra. Másképp valószínűleg nem lehet ezt csinálni. Több mint két éve. Hős város, amelynek mától Oscar-díjas rendezője is van. Riport Harkivból.
Persze megint percre pontos. 489 kilométer 5 óra 3 perc alatt. Még a lábaim is elférnek a kényelmes Hyundai-szerelvényeken. A 2012-es ukrán–lengyel foci Eb-re rendelték őket. Első osztályon 624 hrivnya. Nincs 5900 forint. Lázár Jánost Baross Gáborhoz hasonlítanánk, ha a MÁV-ból ilyen számokat sajtolna ki.
Az Ukrzaliznicja a háború egyik csodája. Az egykor korrupt és hatékonytalan állami mamut főnixként született újjá az elmúlt években. 2022 végén külön New York Times Magazine-cikk foglalkozott a reinkarnációval és a vasutasok helytállásával. Sok ember kellett ahhoz, hogy az ország állva maradjon a nagyléptékű invázió első heteiben – ők is köztük voltak. A kulcsfigura a vállalatot akkoriban irányító Olekszandr Kamisin. A közmegelégedésnek stratégiai ipari miniszterség lett a jutalma tavaly márciusban. Öröksége a jelek szerint nem múlt el. A Kijevből hajnalban indult intercityn legalábbis. Pontosan érkezve a nap is szebben süt. 11:55, Harkiv-Paszarzsirszkij. A 2022 márciusa óta Ukrajna hős, egykor 1,5 milliós városának főpályaudvara. A még épp Sztálin halála előtt átadott gigantikus épületből szűk kijáraton át araszolunk a központ felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.