ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2024.03.08.
Mélyi József
Racionalizálás varázsigével
A szerző további cikkei
Gadó Gábor
Szívesen, bármikor
Máma már nem süllyed tovább
A szerző további cikkei
Nem érdekli a politika
A szerző további cikkei
NATO-jubileumok
Putyin és Trump idején
A szerző további cikkei
Trump 2.0 – Vámháború 2.0?
Donald Trump elnökjelölt-aspiráns és szakmai stábja mintha semmit nem tanult volna a 2018-ban megindított trumpista vámháború kedvezőtlen tapasztalataiból. Trump már belengette a tízszázalékos, minden országra kiterjedő vámtarifa egyoldalú kivetését – Kína esetében elképesztő módon hatvan (!) százalékról beszél –, amennyiben újra ő lesz az elnök. A terv óriási nyugtalanságot idézett elő. Lehet-e az USA strukturális kereskedelmi egyensúlyának hiányát vámpolitikával kezelni? Ha Trump diadalmaskodik novemberben, és második vámháborút hirdet, mire számíthatnak, hogyan alkalmazkodhatnak a világ Amerikával kereskedő országai?Tovább
A szerző további cikkei
Molnár Erzsébet
Gasztroesszé
A szerző további cikkei
Kardos András
Kegyelmi bukások
A szerző további cikkei
Pálfy G. István
Megkergült halottlátók
A szerző további cikkei
Borcsa János
Bizony, nem fenékig tejfel!
A szerző további cikkei
Böcskei Balázs
Az időuralás mint politikai cselekvés
Ma milliók élhetnek az orbáni rezsimnek mint folyamatos jelennek az érzésével. Milliók kelnek azzal a képzelettel, hogy nem lehetséges 2026, vagy azzal, hogy a Novák- és pedofil-ügy sem „üti meg a rendszert”. A négy évről négy évre folyamatosan kitáguló orbáni idő az időtlenség terét és képzetét teremtette meg.Tovább
A szerző további cikkei
Lendvai Ildikó
Nullpártrendszer?
A szerző további cikkei
Kovács Zoltán
Vabank
„Nincs nagyobb dögvész egy államban, mint a vallási buzgalom erkölcsösség nélkül.” Milyen príma, pontos mondat, egy újságíró egész életében ilyeneket szeretne írni! Ezt Jeremy Bentham angol filozófus írta le valamikor a tizennyolcadik században. Ha ma élne, alighanem ugyanezt írná, ha Magyarországon élne, egészen biztosan.
Az újságíró folyton a pillanattal birkózik. Az időt próbálja megállítani, megragadni, legalább egy kicsit uralni, hogy lássa közelről, szemtől szemben, miben is él. Szeretne pontos lenni, amennyire csak képes rá, így tudósítani az utána jövőket, mi vette körül. És kik vették körül. Kik magyarázták, hogyan kell élni, mik az értékek, mit kíván a magyar ember. Mi a tisztesség, mi a böcsület. Aztán csak azt érzi, hogy mindig alulmaradt, mert nem tudta rendesen elmondani, mi az, ami körülvette, érzése, vagy inkább emlékezete szerint egész életében. A megfelelő szavakat sosem találta. Naponta próbálta újra meg újra, hiába. Alapélménye saját tökéletlen fogalmazása maradt. Aztán szembejött vele ez az igen egyszerű, tiszta mondat: „Nincs nagyobb dögvész egy államban, mint a vallási buzgalom erkölcsösség nélkül.”
FEUILLETON
Daróczi Anikó
Jelek börtönében
Jeroen Olyslaegers Vadasszony című regényéről
Szív Ernő
Gúla
– a novella világtörténete –
A mese, ami odakint, az ajtó mögött állítja meg a halált, pedig az kopogtat, sőt, dörömböl, kiabál a leanderes kertben, a kerti csapból iszik röhögve, halottakat dobál. Mesélj mindennap, később múlsz ki. Nem baj, ha elmondtad, kezdd újra.
Ennek a járványnak, ami Firenzétől Nápolyig halászta az emberi lelkek halacskáit, hogy aztán a megtelt hálójának tartalmát időről időre a nemlét vizébe ürítse, hasonlóképpen ez volt a tétje, túl kellett élni, de hogyan. Miféle ok bocsátja útjára a szörnyű kórt, erről nem volt biztos tudás, Isten haragvása, az ég büntetése, az emberek bűnei, hogy a bolha, ez a parányi vérszívó, mit okozhat, ha föl is merült, nem lett nyilvános a lehetőségek tárházában. Járvány. Mi áll neki ellent, alázat, mész, szótlanság, ima, az ablak bedeszkázása?Tovább
A szerző további cikkei
Ecsedi-láp
Vannak, akik megszállottjai a történelemnek, kutatják a város titkait, gyűjtik a sztorikat a régi huncut boszorkányságokról. Vannak asszonyok, akik az ecsedi vár széthordott köveibe meg címeres, faragott kőoszlopaiba szerelmesek – fene a kényes ízlésüket! Kutatják a város minden épületében, pincefalában, lefordított zárókövében, a férfiak borongó tekintetében, az árterek régi maradékában széthurcolt boldogságukat. Polgári házakat vetetnek az önkormányzattal, közösségi helyeket hoznak létre, a kandallók alsó köveit forgattatják fel, a régi vár területét földlokátorokkal vizsgáltatják centiről centire. Tekintélyes múltat, címeres faragványokat keresnek, bizonyítékot, jogos méltóságuk valódi gyökereit igazolva. Erre hajtanak, nem a pénzre, nem a pasikra, szexre, ez a heppjük, erre a múlhatatlanságra gerjednek, mint azok a föld mélyét vizsgáló lokátorok, amik a vár faragott köveit térképezik. A nagyecsedi Sárvárat akarják egyben, a régi dicsőséget, a környék épületköveiből újrateremteni, ami nincs már, elveszett. Érettebb asszonyok szoktak talán így a szerelemmel, ahogy ez a nő a kövekkel, a várral, a tornyok falaival, illesztgetéssel, habarcs nélküli óvatos pászítással, csúcsra járva újra, az egekbe jutni fel, vissza. Csak észrevétlenül bele nem ereszkedni ebbe a lápos, süllyedező kismagyar, kisszatmári mélyvalóságba.Tovább
A szerző további cikkei
A nővérem melle
Hetedikes voltam, tetszett egy magas, karcsú lány a bé osztályból. Vagy a céből. Moziba mentünk, utána a parkba csókolózni. Én legalábbis csókolózást terveztem. Az osztálytársaim közül már három fiú dicsekedett a hódításaival, behozhatatlan hátrány. Álltunk a lánnyal a park árnyas szegletében, a törpefenyők tompították az utcai lámpa fényét. A lány magasabb volt nálam, közel hajoltam a szájához, nem értette, mit akarok. Vagy úgy tett, mint aki nem érti. Elfordította az arcát. Legközelebb nem jött el a moziba. Levelet írtam, nem válaszolt. Levelet írtam újra, de közben elkezdődött a nyári szünet.Tovább
A szerző további cikkei
A férjemet átveri egy holló
Már a köhintésből tudtam, hogy a férjem hív a tengerentúlról. Angyali fények árasztották el a szobámat, és a boldogságtól euforikusan szóltam a kagylóba: – Robertó? Tényleg te vagy az? Nem hiszem el, hogy fél év után újra felhívtál. Hol vagy? Mit csinálsz? Miért küldted rám a hollót? – szóltam ki még félig az álomból. – Milyen hollót? – kérdezte értetlenkedve Robertó. – Csak nem ébresztettelek fel? Bocs, elfeledkeztem a kilenc óra időeltolódásról. Azért hívlak, mert egy szívességet szeretnék kérni tőled. Kérlek, ne vedd a szívedre, de szükségem volna a válási papírunkra, le tudnád fényképezni és sürgősen elküldeni nekem?Tovább
A szerző további cikkei
Valahol a mélyben
Hogy is kerültem én ide? Milyen út hozott idáig? Milyen délelőttök, unalmas délutánok, fojtogató esték és éjjelek tereltek? Lapozgatom régebbi feljegyzéseimet, melyeket kék, olykor zöld színű tintával róttam egy iskolai spirálfüzetbe, tétován, szorongva, de hiába, ez sem segít: a betűk elkenődtek, a szavak elporladtak a kockás („négyzetrács az, fiam, négyzetrács!”) papíron, csupa törmelék. Használhatatlan szövegtenger, ebben kapálódzom, igyekszem partot érni. Ezeket a feljegyzéseket egy olyan nyelven írtam, amelyet ma már nem beszélek, nem értek.Tovább
A szerző további cikkei
Pasolini átsétál egy római téren, leveszi a napszemüvegét, majd egy férfi és egy kislány után néz
Ayhan Gökhan
Öregkori líra
VISSZHANG
Bárdos Péter
Bokrost olvasva
avagy mit mondhatunk utódainknak
A szerző további cikkei
A néptömegekés a pedofília
A szerző további cikkei
Lévai Júlia
Hamis a lista
A szerző további cikkei
Darida Veronika
A magány formái
► Jan Gondowicz: Transzautentikum. Bruno Schulz nem tiszta formái. Fordította Pálfalvi Lajos, Vas Viktória. Gondolat Kiadó, Budapest, 2023, 240 oldal, 4950 Ft
Mindazonáltal Schulz számára először volt a kép. Visszaemlékezésében erről így ír: „Hat vagy hét éves lehettem, amikor rajzaimban minduntalan visszatért egy leeresztett tetejű fiaker képe, amint égő lámpásokkal kihajt az éji erdőből. Ez a kép fantáziám vastartaléka, megszámlálhatatlan, mélybe tartó csomópontja. A mai napig nem merítettem ki metafizikai tartalmát.” Ebből a gyermekkori álomképből nő majd ki a Fahajas boltok vagy a Szanatórium a Homokórához magánmitológiája. Ugyanígy A bálványimádás könyvének feketesége is ott kísért a későbbi elbeszélések hátterében, egy olyan éjszakai világként, mely egyszerre a bacchanáliák és a bordélyházak világa, az eksztatikus mámor és a profán perverzitás színhelye. Gondowicz érzékletesen mutatja be azt a rajztechnikát, melynek révén Schulz a régi, lekapart fotólemezeken a feketeség kimeríthetetlen gazdagságát hozza létre.Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltja (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Andócs Zoltán. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább
A szerző további cikkei
Ex libris
Wolfram Eilenberger: Varázslók kora
Wolfram Eilenberger: A szabadság tüze
Thomas Cathcart – Daniel Klein: Platón és a kacsacsőrű emlős bemegy a bárba...
Puzsér Róbert: Metafizika
ÉS-KVARTETT – Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt című regényéről
Károlyi Csaba Deczki Saroltával, O. Réti Zsófiával és Zelei Dáviddal beszélgetett 2024. február 28-án, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni a jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb március utolsó szerdáján Nagy Gabriella Elviszlek Amerikába című regényéről lesz szó.Tovább
A szerző további cikkei
Emlék-utak
(Történetek párbeszéde, Góra Orsolya, Somogyi Emese és Zoltai Bea kiállítása, Tatabánya, Vértes Agórája Kortárs Galéria, megtekinthető március 22-ig.)
Különös hangulatú tárlat ez a Kortárs galériabeli bemutató. Üzenetek és szakmai izgalmak egyaránt felfedezhetőek a tárlaton. Kammerlohr Kováts László galériavezető bátran választ alkotókat, témákat a Szokatlanság kategóriájából. E mostani kiállítás ezt – is – tökéletesen bebizonyította.
A három neves kortárs alkotó olyan időkaput, olyan lét-átjárót hozott létre a tárlaton, mely sokáig emlékezetes élménye maradhat a kiállításlátogatóknak.Tovább
A szerző további cikkei
Boeckl kontra Kokoschka
(Herbert Boeckl – Oskar Kokoschka, Eine Rivalität, Albertina Modern, Bécs, megtekinthető március 17-ig.)
A két híres osztrák expresszionista mester közül Oskar Kokoschka (1886–1980) alig egy évtizeddel volt idősebb, mint Herbert Boeckl (1894–1966), mégis óriásit fordult körülöttük a világ. Előbbinek pályafutása még egy nagyhatalom lüktető székhelyén indult, utóbbi már csak egy világégés utáni csonka Ausztria fővárosában, Klimt és Schiele halála, valamint Kokoschka Drezdába távozása után. Előbbi társadalmilag aktív és impulzív egyéniség volt, míg Boeckl lehetőség szerint távol tartotta magát a politikától, mert nejét és kilenc gyermekét kellett eltartania. Kokoschka a nácik elől előbb Prágába, majd Londonba emigrált – miközben a németek őt „elfajzottnak” nyilvánították, és 417 művét a múzeumokból elkobozták –,1953-tól pedig a Genfi-tó partján, Villeneuve-ben élt, míg Boeckl legfeljebb karintiai szülővárosa, Klagenfurt, az alsó-ausztriai Perchtoldsdorf és végül Bécs között váltogatta lakóhelyét. Mindketten sokat utaztak és számos stílussal ismerkedtek meg, de végig expresszionisták maradtak.Tovább
A szerző további cikkei
Mesterkurzus
(Made in England. Angol dokumentumfilm. Író-narrátor-társproducer: Martin Scorsese. Rendező: David Hinton. A 2024-es Berlinale bemutatója.)
A Korda-vezette London Films és Powell–Pressburger The Archerse jelentette akkor, s még évtizedekig a tősgyökeres angol filmipart. Az ottani két nagy filmműhelyt megalapozó két magyar zsidó emigránsnál, Kordánál és Pressburgernél senki nem volt akkor angolabb a szigetországban. Nem véletlenül adta Scorsese a Made in England címet a Powell–Pressburger párosról készített dokumentumfilmjének, utóbbi Oscar-díjas unokái, Kevin és Andrew Macdonald pedig a nagypapáról forgatott portréfilmjüknek a Making of an Englishmant (Egy igazi angol úriember).Tovább
A szerző további cikkei
Babaház másként
(A vágy villamosa, Budaörsi Latinovits Színház, február 24.)
Ördög Tamás azzal, hogy lekeverte a melodrámai hangszínt a darabról (és a szerzői utasításokban sugallt lágy, búbánatos, korai dzsesszt technóval és távoli zongoraórák képzetével helyettesítette), egyrészt hígított az amerikai sziruposságon, másrészt a színpadot nem a lélektan kanapéjának, sokkal inkább egy szociológiai esettanulmány pányvájának használta.Tovább
A szerző további cikkei
Francia szerzők
(Bruce Liu: Waves. Music by Rameau, Ravel, Alkan. Deutsche Grammophon)
Mindhárom komponista művei esetében egyeznek a rendkívüli pianisztikus követelmények. Túlnyomórészt technikailag nagyon igényes darabokat hallunk, ugyanakkor mindhárom szerző másképp állítja próbatétel elé az előadót: Rameau-nál az aprólékosság, a csipkeszerűen áttört faktúra, a csembalóhoz illő sok mechanikus mozgáskarakter uralkodik, Ravel zenéjének bonyolult faktúrákat létrehozó hangszeres virtuozitása sokszor elmosódott, foltszerű hatásokat eredményez, míg Alkan két darabja közül a Barcarolle lírai és lágy, a Le festin d’Ésope viszont grandiózus technikai igényű, hagyományos romantikus virtuozitást igénylő variációsor.Tovább
A szerző további cikkei
Mozgás és koordináció
(A Fesztiválzenekar koncertje a Müpában – február 28.)
Várjon Dénes volt a szólista, vagy megint rossz helyen ültem, vagy tényleg kevés volt a hang, ami a zongorából jött, mindenesetre inkább csak láttam, mint hallottam az igyekezetet és az erőfeszítést. Másoknak jobban tetszett, mert volt ráadás is, nem az, ami logikusnak látszott, Mozart változatai ugyanerre a gyermekdalra, hanem sportszerűen és előrelátóan Mendelssohn, a Rondo capriccioso, ami viszont ráadásnak egy kicsit hosszú, egy kicsit kevéssé látványos, és mivel úgyis szünet jött, még azt sem mondhatnám, hogy jó bemelegítés lett volna a második részre.Tovább
A szerző további cikkei
Tanarak
(Orosz László: Lényeges és lényegtelen; Orosz László fizikus előadásrészletei a YouTube-on)
Azzal kezdtem, hogy a nagy tanárok nem feltétlenül nagy emberek, nem biztos, hogy példaképek. Orosz tanár úr felvételeitől is csak néhány klikkre van a szkeptikusok társasága, harsogó ateizmusa meg jó néhány szükségszerűen megosztó ügy, mégis, mint ahogy más nagy tanárok, ő is érzékelhetően egységben látta a világot, ahogy élni lehet és muszáj. És bár a saját tudománya felől értette a világot, az a globális tudat, amire nevelt, az a valami mégis az emberség, a becsület, a megértés, a józanság.Tovább
A szerző további cikkei
Illusztráció
a múlt megtartásához
(A felújított és bővített Normafa Síház)
Ehhez az el nem rontáshoz az is hozzájárul, ahogyan az egykori síházat felújították – bővítették. A parkolóból közelítve a régit látjuk meg először: szimmetriájával, terméskő lábazatával, félkörös teraszával olyan, mint egy időn kívül maradt vadászlak vagy egy pompás balatoni nyaraló, ami csodás módon túlélte az utóbbi évtizedeket.Tovább
A szerző további cikkei
„A lélek rezdüléseire a világ nem kíváncsi!”
Szikszai Károly
BRIGÁDNAPLÓ
A szerző további cikkei
-átkai
ZSÖLLYE
A szerző további cikkei
KÁRMENTÉS
A szerző további cikkei
A MEGOLDÁS
A szerző további cikkei
…INTERRUPTUS
A szerző további cikkei
HETI TEXTUS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.