Szerző: MAGYARI PÉTER
2024.03.04.
Ursula von der Leyen február 23-án Varsóban bejelentette, hogy 137 milliárd euró (54 ezer milliárd forint!), 2021 óta befagyasztott EU-s támogatás nyílik meg a lengyel kormány előtt, mert a Donald Tusk vezette új varsói kabinet megfelelő lépéseket tesz a jogállamiság visszaállítása érdekében.
A bizottsági elnök ezzel sokakat meglepett Brüsszelben is, a biztosok egy részét csak órákkal a bejelentés előtt tájékoztatták döntésről. Múlt csütörtökön aztán a Bizottság hivatalosan is jóváhagyta a források felszabadítását. A lengyel kormány máris kezdeményezte több mint 6 milliárd euró lehívását az úgynevezett RRF-keretből. Ez az a keret, amelyhez a magyar kormány egyelőre alig férhet hozzá, és még csak nem is látszik, hogy mikor érkezhet ide is belőle. Úgyhogy
az Orbán-kormány felvetette Brüsszelben: hosszabbítsák meg a programot, hogy legyen elég ideje hozzáférni a pénzhez.
Kincs, ami nincs
Alapvetően három nagy kosárból jár pénz 2021 és 2028 között Magyarországnak az EU-ból. Az egyik kosárban a mezőgazdasági támogatások vannak, ez a pénz rendben és folyamatosan érkezik, a ciklus végéig összesen 8,4 milliárd euróra (3300 milliárd forintra) lehet számítani innen.
A második, és léptékében legnagyobb kosár az úgynevezett kohéziós alap. Ezeket szokták általában EU-pénzeknek nevezni. A keret nagy része olyan régióknak jár, amelyeknek GDP-je nem éri el az EU-átlag 75 százalékát. A fővároson kívül márpedig az összes magyarországi régió ilyen, tehát 22 milliárd euró (8600 milliárd forint) a magyar keret. Ebből a mostani állás szerint mintegy 12 milliárd euró hozzáférhető a magyar kormány számára, ám a maradék 10 milliárdot különböző szankciók miatt befagyasztotta a Tanács vagy a Bizottság. Ez a pénz utófinanszírozásban érkezik (ha éppen érkezik). Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány pályázatokat ír ki, a győztest saját forrásból kifizeti, és amikor már megvalósult a pénzből az a valami, amire szánták, akkor a magyar kormány kiküldi a számlákat az Európai Bizottságnak, jellemzően negyedévenként összegyűjtve az aktuális adagot. E rendszer miatt egyelőre nem nagy gond a kormánynak, hogy a keretnek csak a fele hozzáférhető most, hiszen évekig tart a lehívás, a befagyasztott rész megszerzésére van még annyi idő, hogy érdemi forrásvesztés nélkül végig lehessen csinálni a ciklust.
Főleg, hogy az utolsó számlát ráér 2030 végéig kiküldeni majd, csak a pályáztatási szezont kell lezárni 2027 szilveszteréig. Fontos megjegyezni, hogy a kohéziós keret csak nemrég óta hozzáférhető, 10 milliárdot tavaly decemberben nyitott meg a Bizottság, az általa kikényszerített bírósági reformok nyomán; további 2 milliárdot pedig a múlt héten, a közoktatás fejlesztéséről szóló magyar stratégiai tervek elfogadása után. Így érkezhet pénz például a pedagógusok béremelésére, amit erre az évre jórészt az EU finanszíroz.
A harmadik nagy kosár az RRF, azaz a járvány okozta gazdasági visszaesést kompenzáló rendkívüli EU-s kassza. Ebből a magyar kormánynak összesen mintegy 10 milliárd euró járna, amiből nagyjából 6 milliárd vissza nem térítendő támogatás, és 4 milliárd hitel. Utóbbi kamatai jóval kisebbek, mint ha a magyar állam a piacról venné fel.
Ezt a keretet viszont más logikával lehet lehívni, mint a kohéziós pénzeket. Itt nem projektek számláit egyenlíti ki utólag a Bizottság, hanem általánosabb stratégiák mentén reformokat kell ígérni (például ennyivel és ennyivel több zöld energiát, rövidebb várólistát az egészségügyben, de például a spanyolok egy teljes nyugdíjreformot is beígértek). Ezekre a reformokra előre odaadják a pénzt, és ha teljesült az aktuális reform (ezt nevezik itt mérföldköveknek), akkor adnak csak pénzt a következő reformra. Azaz olyan tempóban jön ebből a kosárból a pénz, ahogy egy tagállam képes bemutatni a megfelelő statisztikákat arról, hogy a támogatásnak érdemi hatása van. Erre nincs már sok idő: 2026 végéig lehet igényelni az RRF-ből pénzt. A mostani szabály szerint amit addig nem sikerül megszerezni, az örökre elvész.
Alapvetően három nagy kosárból jár pénz 2021 és 2028 között Magyarországnak az EU-ból. Az egyik kosárban a mezőgazdasági támogatások vannak, ez a pénz rendben és folyamatosan érkezik, a ciklus végéig összesen 8,4 milliárd euróra (3300 milliárd forintra) lehet számítani innen.
A második, és léptékében legnagyobb kosár az úgynevezett kohéziós alap. Ezeket szokták általában EU-pénzeknek nevezni. A keret nagy része olyan régióknak jár, amelyeknek GDP-je nem éri el az EU-átlag 75 százalékát. A fővároson kívül márpedig az összes magyarországi régió ilyen, tehát 22 milliárd euró (8600 milliárd forint) a magyar keret. Ebből a mostani állás szerint mintegy 12 milliárd euró hozzáférhető a magyar kormány számára, ám a maradék 10 milliárdot különböző szankciók miatt befagyasztotta a Tanács vagy a Bizottság. Ez a pénz utófinanszírozásban érkezik (ha éppen érkezik). Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány pályázatokat ír ki, a győztest saját forrásból kifizeti, és amikor már megvalósult a pénzből az a valami, amire szánták, akkor a magyar kormány kiküldi a számlákat az Európai Bizottságnak, jellemzően negyedévenként összegyűjtve az aktuális adagot. E rendszer miatt egyelőre nem nagy gond a kormánynak, hogy a keretnek csak a fele hozzáférhető most, hiszen évekig tart a lehívás, a befagyasztott rész megszerzésére van még annyi idő, hogy érdemi forrásvesztés nélkül végig lehessen csinálni a ciklust.
Főleg, hogy az utolsó számlát ráér 2030 végéig kiküldeni majd, csak a pályáztatási szezont kell lezárni 2027 szilveszteréig. Fontos megjegyezni, hogy a kohéziós keret csak nemrég óta hozzáférhető, 10 milliárdot tavaly decemberben nyitott meg a Bizottság, az általa kikényszerített bírósági reformok nyomán; további 2 milliárdot pedig a múlt héten, a közoktatás fejlesztéséről szóló magyar stratégiai tervek elfogadása után. Így érkezhet pénz például a pedagógusok béremelésére, amit erre az évre jórészt az EU finanszíroz.
A harmadik nagy kosár az RRF, azaz a járvány okozta gazdasági visszaesést kompenzáló rendkívüli EU-s kassza. Ebből a magyar kormánynak összesen mintegy 10 milliárd euró járna, amiből nagyjából 6 milliárd vissza nem térítendő támogatás, és 4 milliárd hitel. Utóbbi kamatai jóval kisebbek, mint ha a magyar állam a piacról venné fel.
Ezt a keretet viszont más logikával lehet lehívni, mint a kohéziós pénzeket. Itt nem projektek számláit egyenlíti ki utólag a Bizottság, hanem általánosabb stratégiák mentén reformokat kell ígérni (például ennyivel és ennyivel több zöld energiát, rövidebb várólistát az egészségügyben, de például a spanyolok egy teljes nyugdíjreformot is beígértek). Ezekre a reformokra előre odaadják a pénzt, és ha teljesült az aktuális reform (ezt nevezik itt mérföldköveknek), akkor adnak csak pénzt a következő reformra. Azaz olyan tempóban jön ebből a kosárból a pénz, ahogy egy tagállam képes bemutatni a megfelelő statisztikákat arról, hogy a támogatásnak érdemi hatása van. Erre nincs már sok idő: 2026 végéig lehet igényelni az RRF-ből pénzt. A mostani szabály szerint amit addig nem sikerül megszerezni, az örökre elvész.
Magyarországnak az a problémája, hogy eddig csak 920 milliót sikerült megszereznie a 10 milliárdból, és a mostani állás szerint többhöz nem is férhet hozzá.
A pénz nagy részét ugyanis úgynevezett szuperfmérföldkövek blokkolják. Olyan feltételek, amelyek teljesítése a beugró ahhoz, hogy egyáltalán az első reformokat az RRF-ből elkezdje finanszírozni a Bizottság, aztán azok teljesülése nyomán (sima mérföldkövek) döntsön a következőről, majd az azutániról. Ezek a szupermérföldkövek ráadásul jórészt ugyanazok, amelyek teljesítését az egyéb jogállamisági eljárásokban követelik a brüsszeli intézmények. Olyanok, amelyekről kínnal és keservvel alkudozik a magyar kormány, tavaly egész évben például csak 4 ilyen szupermérföldkő teljesítését sikerült abszolválni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.