A MINECRAFTTÓL A KISEGÉRIG – DRINÓCZKY VIKTÓRIA A GYERMEKPSZICHODRÁMÁRÓL

SZABAD EURÓPA
Szerző: BIHARI ÁDÁM
2024.03.19.

Magyarországon az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt a lelki problémával küzdő gyermekek száma az ellátórendszerben. Egyre kevesebb intézmény lát el egyre több gyereket, miközben a sajátos nevelési igényű diákok száma is évek óta dinamikusan nő. Terápiás ellátásra viszont nemcsak nekik, hanem sokszor neurotipikus, családjukkal otthon élő, de lelki problémákkal küzdő kortársaiknak is szükségük van.

Drinóczky Viktória gyermekpszichodráma-vezető, a Kende Hanna Gyermekpszichodráma Egyesület elnöke volt már boszorkány budapesti gyerekek, jó tündér a hétesi cigánytelep kiskorú lakói és törődő barátnő az aszódi javítóintézet kamaszai előtt. Az első hallásra hagyományos népmesei szerepek mögött azonban sokkal komolyabb munka, kutatások és tapasztalatok állnak. Egyre népszerűbbek a gyermekek számára tartott pszichodráma-foglalkozások, de egyelőre így is főleg a fővárosban és csupán néhány nagyobb vidéki városban elérhetők.

Kezdjük az elején. Hogyan működik a gyermekpszichodráma?

A gyermekpszichodráma élményt élménnyel gyógyít. A gyereknek nem kell értenie, hogy mostantól azért vagyok jobb gyerek, mert például a mesében az egerek összebarátkoztak. A szülőknek is szoktam mondani: nem kell, hogy tudatosítsák azt, hogy most azért jössz ide, mert bepisilsz, vagy azért, mert fejbe verted Pistikét tegnap a suliban.

A hatásmechanizmus röviden az, hogy a gyerek a fantáziavilágán keresztül elmesél egy mesét, ami szimbolikusan hordozza a gyermek belső tartalmait. Ez kerül a pszichodrámajáték „minthaterébe”, ahol minden megtörténhet, de csak a játék szintjén. A terápiás beavatkozás is így történik, ahogy mi, terapeuták együtt játszunk velük.

Mi a céljuk a gyermekpszichodráma-foglalkozásoknak? Hogy a gyerek megértse saját magát, vagy hogy képes legyen kifejezni az érzéseit?

Gyerekeknél még nem az a lényeg, hogy megértsék önmagukat, ez már a felnőtt-terápiák feladata. Ebben a korban úgy tudunk segíteni, hogy azt kérjük, meséljen egy mesét. A mesebeli szimbólumvilágban kifejezhetik azokat a belső tartalmakat, amiket egyébként nehéz megélni, vagy talán tudatában sincsenek, viszont tüneteket okozhat.

Improvizálnak vagy előre kitalált szituációkkal dolgoznak?

Maga a játék improvizatív, és teljesen a gyerek fantáziavilágára támaszkodik. De természetesen vannak klasszikus meseszereplők, akiket a gyerekek használnak. Megjelennek a boszorkányok, az óriások, a sárkányok, de odakerülnek a modern világ lényei is, így a számítógépes játékokból a szereplők vagy a tévében látott karakterek.

Hogyan lehet foglalkozás közben szakemberként reagálni arra, ha nem ismeri ezeket az új figurákat?

Amikor elkezdtük a gyermekpszichodrámát, azt gondoltuk, hogy ezeket nem engedjük be, hanem klasszikus, archetipikus mesemintákkal, szereplőkkel dolgozunk. Ezt később keresztülhúzta a valóság. A mai gyerekek ugyanis tömegével hozzák a zombikat, a videójátékokból ismert figurákat. Ez része lett a fantáziaviláguknak.

Ez jó vagy rossz?

Nyilván nem mindegy, hogy mennyit él valaki ebben a fantáziavilágban, mennyit játszik mondjuk a Minecrafttal, vagy mennyit néz olyan filmeket, amiben nagyon ijesztő, nagyon szörnyű karakterek vannak. Fontos , hogy szülőként figyeljük, tudjuk, hogy milyen filmeket néz, milyen játékokkal játszik a gyermekünk, és beszélgessünk a látottakról, érzékeljük, hogy milyen hatást vált ki belőle. És természetesen az is nagyon fontos, hogy az életkoruknak megfelelő filmeket nézzenek...

ITT OLVASHATÓ