VAN TÖRTÉNELMI PÉLDA A KORLÁTOZOTT NATO-TAGSÁGRA, AMI MEGOLDÁST HOZHATNA UKRAJNÁNAK

24.HU
Szerző: SZEGŐ IVÁN MIKLÓS
2024.02.24.

Két évvel ezelőtt, 2022. február 24-én indított támadást Ukrajna ellen az orosz hadsereg. Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő gondolatmenetét követve tekintjük át a háború eddigi huszonnégy hónapját.

A 2019-ben megválasztott ukrán elnököt, Volodimir Zelenszkijt is megdöbbentette, hogy 2022. február 24-én megindultak az orosz tankok, hadihajók, lövész-gyalogosok és deszantosok Kijev, Mariupol, Harkiv, Zaporizzsja és Herszon ellen. A támadás okozta meglepetés – az amerikai hírszerzés hiába figyelmeztette Ukrajnát, Zelenszkijék maguk sem hitték, hogy bekövetkezik az invázió – nemcsak Kijevet sokkolta, még Josep Borrell, az Európai Unió külpolitikai „főfelelőse” sem hitt az amerikai hírszerzés értesüléseinek.

A magyar vezetés álláspontjára abból következtethetünk, amit a budapesti lengyel nagykövet egy lapunknak adott korábbi nyilatkozatában mondott. E szerint még 2021 végén személyesen Mateusz Morawiecki lengyel konzervatív miniszterelnök figyelmeztette a magyar kormányt az orosz támadás veszélyére, de az események menetéből láthattuk, hogy a budapesti politika ezt hitetlenkedve fogadta. Talán Orbán Viktor 2022. február 1-jei moszkvai „békemissziója” volt a magyar politika leglátványosabb kudarca. A Fidesz-vezetés „zavarának” tudható be az is, hogy a 24-ei támadást követő napokban Ukrajna mellé állt a magyar kormány. Az Orbán-kabinet Moszkva álláspontját támogató retorikájáról ekkor még nem beszélhettünk, legfeljebb a nem sokkal később kitalált propagandaeszközről, az újabb választási sikert is megalapozó „stratégiai nyugalomról”.

A februári orosz támadás után sokan nem hittek abban a katonai szakértők közül, hogy Ukrajna képes lesz az akció megfékezésére. Az ukrán összeomlással, illetve gyors, Moszkva által levezényelt kijevi hatalomváltással számoló szakértők tévedése hamar nyilvánvaló lett. Még nyilvánvalóbb, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök is elszámolta magát: eleve nem túl nagy – körülbelül 200 ezer fős – erővel támadott, és gyakorlatilag a teljes front szélességében.

Valójában egy Kijev elleni diverzáns akcióra koncentrálhattak inkább a Kremlben.

Gyanítható, hogy Zelenszkij leváltását próbálták volna elérni az oroszok – az ukrán elnök a fővárosban élte túl a háború első napjait, állandóan változtatva tartózkodási helyét. Később Moszkva természetesen cáfolt minden olyan teóriát, hogy Zelenszkijt akarták volna elkapni a légideszantosai, akiket egy Kijev környéki repülőtérről szorítottak ki az ukránok az első napok meglepetése után.

A nem túl jelentős támadóerő és a különleges elfogási akció azon a feltételezésen alapulhatott, hogy ha Zelenszkijt elkapják az oroszok, akkor az ukrán hadsereg gyorsan megadja magát, és a 2014-es donyecki és luhanszki példa nyomán Moszkva ölébe hullik egész Ukrajna. Moszkva azonban az invázióval az ukrán nemzet összefogását érte el, még akkor is, ha ma már nem támogatják annyian a háború folytatását Ukrajnában, mint két évvel ezelőtt. A háború támogatásának 90-ről 48 százalékra való visszaeséséről Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, ruszista beszélt most csütörtökön egy, a Nagy Imre Emlékházban tartott előadásában...

ITT OLVASHATÓ