VÁLASZTÁSOK A REFORMÁCIÓ FELLEGVÁRÁBAN

VÁLASZTÁSI FÖLDRAJZ / TELEX
Szerző: BÓDI MÁTYÁS
2024.02.25.

Magyarországon sehol nem kíséri olyan szintű érdektelenség a helyi politikát, mint a most vizsgált Hajdú-Bihar vármegyében. Debrecenben, hazánk második legnagyobb városában az 1990-es és 2014-es önkormányzati választásokon a választók 30 százaléka sem ment el szavazni, de a 2019-es 35 százalék is messze elmarad más megyei jogú városok részvételi számaitól. A helyhatósági választások részvételi adatait nézve is sereghajtó ez a megye szinte az összes, 1990 óta megtartott voksoláson. Kelet-Magyarországon a rendszerváltás óta jellemző, hogy az ott élők szélsőséges mértékben maradnak távol a politikától. Dunántúli honfitársaikhoz képest jóval kisebb arányban vesznek részt az itteniek a különböző választásokon, sokkal kevésbé gondolhatják azt, hogy tevékenyen alakíthatják sorsukat. Ennek okainak is szeretnénk a lenti rövid elemzésben utánaeredni, miközben igyekszünk megfesteni a „kálvinista Róma” központú megye politikai és társadalmi kontúrjait is.

2006 forró őszén kerültem a fővárosba Miskolcról. Én az ELTE miatt hagytam el a várost, barátaim közül azonban sokan tették ugyanezt Debrecen kedvéért. Ha úgy tetszik, tőlem ez a város vette el ekkor őket, ezért is nehezteltem rá sokáig. Emellett még az irigység volt az, amit Debrecennel kapcsolatban éreztem a kétezres évek második felében. Adott volt egy, az akkori ellenzék által dominált nagyváros, ami minden létező szempont alapján a kanyarban előzte az összes keleti magyar megyeközpontot. A város országosan ismert, sikeres polgármestere akkor a fideszes Kósa Lajos volt...

ITT OLVASHATÓ