Szerző: MILLEI ILONA
2024.02.19.
A civil társadalom a jelek szerint felébred álmából, a magárahagyottságból a tettek mezejére lép. Ezt jelzik az utóbbi napok eseményei éppúgy, mint azok, amelyeket erre a hétre terveznek. A kérdés már csak az, hogy a miniszterelnök is meghallja-e ezeket a hangokat. Ebben csak bízhatunk, de nagy összegben nem fogadnánk rá.
Nem várt, és elismerésre méltó sikert hozott, civilek tízezreit vitte utcára az „Odakint most szörnyek járnak – Kiállás az áldozatokért, a gyerekekért, az egészséges társadalomért” címmel, youtuberek, és hírességek által meghirdetett tüntetés. A legfontosabb kérdés is ott hangzott el, Pottyondy Edina, az egyik szervező tette fel: mi lesz utána? Szerinte a realista válasz, hogy: „a mi eszközeink eddig tartottak. Nem akarunk politikai hatalmat, az áldozatok mellé állunk nyilvánossággal, cselekvéssel és adománnyal. A pesszimista válasz az ittlévő párttagoknak és pártszimpatizánsoknak nagyon nem tetszene. De van egy optimista verzió is, miszerint igaz, hogy egy ilyen tüntetés nem változtathatja meg a világot, de megváltoztathat minket. A gondolkodásunkat, a mentalitásunkat, a tanult tehetetlenségünket. Ötvenezer demonstráló nem elég, de egy jó kezdet. Nem az út vége, hanem az út eleje.” (Az már csak másnapra derült ki, ahogy Pottyondy Edina a Facebook-posztjában írta: „Nem 50 ezren voltunk, hanem legalább 150 ezren”.) Beszédét azzal fejezte be, hogy ezt a kiállást az első lépésnek kell látni, mert akkor „újra van remény”. „Állítsuk magunk mellé a magyar társadalmat, a gyengék, a bántalmazottak, a kiszolgáltatottak mellé a magyar embereket. Leginkább az árva és szegény gyerekek mellé, akiknek nemcsak a fizikai és lelki biztonsághoz van joguk, hanem egy olyan országhoz is, ahol nem a közöny és nem a gyűlölet uralkodik.”
De tekinthető-e első lépésnek a tüntetés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.