SÚLYOS CIVILIZÁCIÓS ÉS MORÁLIS KÉRDÉSEK, VALAMINT POLITIKÁN TÚLI CIVILIZATORIKUS TÖRÉSVONALAKAT, AMELYEK NÉLKÜL A TELJES TÖRTÉNET CSAK RÉSZBEN VÁLIK ÉRTELMEZHETŐVÉ

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2024.02.22.

Sámuel második könyvének egy helyén (2Sám 21,10-14) olvasható az a megrendítő eset, amikor a gibeoniták kegyetlen módon, bosszúból kivégzik Saul hét leszármazottját, ám az egyik megölt áldozat anyja népe törvényeinek, szokásainak és hagyományainak megfelelően azonnal megadja a végtisztességet a kivégzetteknek. S mindezt látva, Dávid ennek hatására kérte ki a gileádiaktól a filiszteusok által ugyancsak kegyetlenül kivégzett Saulnak és Jonatánnak a csontjait, hogy méltóképpen eltemethesse őket.

Thuküdidész A peloponnészoszi háborúról írott munkájában (I,138) elmondja, hogy a Kis-Ázsiában meghalt Themisztoklészt rokonai akaratának megfelelően hazaszállították és Attikában eltemették, ám „az athéniak tudta nélkül, mert nem lett volna szabad itt eltemetni, hiszen hazaárulásért volt számkivetésben.” Vagyis nem a végtisztesség mindenkinek kijáró ténye vált kérdésessé az athéniak számára, hanem az, hogy szolgálhat-e megszentelt földként hazájának földje az áruló számára.

És persze az Antigonéban Kreón nem az istenek törvényével kíván szembeszegülni, amikor elrendeli, hogy Polüneikészt temetetlenül kell hagyni, hanem a rendelete nem más, mint politikai provokáció. Maga mondja, hogy „régóta vannak itt / Oly férfiak, kik ellenem lázítanak, / Titkon rázzák fejük s nem hajtották nyakuk / Törvényeim jármába engedelmesen. / Azok voltak, már látom én világosan, / Kik ezt megtenni felbéreltek másokat.” Vagyis Kreón saját politikai ellenzékének szánt provokációjáról van szó, ugyanis a temetetlenül hagyott holttest – Kreón logikája szerint – előcsalja majd a politikai ellenzékét, hogy azok az isteni törvényre hivatkozva megadják a végtisztességet Polüneikésznek.

Súlyos civilizációs és morális kérdések, amelyek az ókori Izraelben vagy az ókori Görögországban, a nyugati civilizáció két meghatározó bázisán tökéletesen azonos elbírálás alá estek. A példák egyébként tetszőlegesen szaporíthatók, s csak emlékeztetnék arra, hogy a holttestek meggyalázása, megcsonkítása, temetetlenül hagyása a későbbiekben is a legelborzasztóbb tettnek számított, a civilizáción kívüliség legbarbárabb megnyilvánulásának.
Navalnij tragikus történetével kapcsolatosan mindenki – amúgy helyesen - a politikai összefüggéseket keresi, a hatalmát az első pillanattól kezdve gyilkosságokkal, robbantásokkal megalapozó, s a politikai vitapartnereit toronyépületek ablakán szakmányban kihajíttató, ellenfeleivel barbár kegyetlenséggel leszámoló, s továbbra is a régről jól bevált KGB-s üzemmódban tevékenykedő véreskezű diktátornak a meghatározó szerepét és a kimeríthetetlenül gazdag orosz diktatórikus tradícióból alaposan megismert működésmódot és logikát emlegetve.

Ám Navalnij történetével kapcsolatosan – amúgy helytelenül – nem igen hozzák szóba azokat a politikán túli civilizatorikus törésvonalakat, amelyek nélkül a teljes történet csak részben válik értelmezhetővé, s amelyek nélkül aligha lesz világos, hogy az EU-tagállam és NATO-szövetséges Magyarország kormánya, amely a keresztény értékekről delirál, hazudik és handabandázik a nap 24 órájában, kit is tekint legfőbb szövetségesének, s kinek is valójában a leghűségesebb fegyverhordozója, bajtársa, cinkosa és tettestársa. Tudniillik annak a gyilkos diktatúrának, ahol ablakokon hajítják ki a diktátornak nem tetszőket, ahol az idegméreg bevetése napi rutin, még akkor is, ha az külföldön történik, s akár a civil lakosságra jelent veszélyt, ahol a XXI. században is bevett gyakorlat egy másik szuverén ország lerohanása, s a polgári lakossággal szemben rendszeresített tömeggyilkosság, s ahol a kegyeleti szempontok nem jelentenek semmit, minthogy a hatalom által meggyilkolt emberek holttestét mindaddig nem adják ki a családnak, amíg a gyanús és árulkodó nyomokat gondos kezek el nem takarítják.

A civilizáció szónak Erasmus óta több jelentése van, köztük viselkedési formát is jelent, amelynek ellentéte a vadság, a barbárság állappota.

Mindenesetre Norbert Elias alapműve, A civilizáció folyamata még a mindennapi viselkedési formákat is számba veszi, így például a köpést, az étkezési szokásokat, a különféle biologizmusokat stb. az európai civilizálódási folyamatok leírására.

Ám ablakon történő rendszeres kihajításokról vagy holttestek kiadásának megtagadásáról nem számol be.

ITT OLVASHATÓ