Szerző: DOROS JUDIT
2024.02.03.
Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg. Ha e megyék nevét soroljuk, aligha a jólét és a fejlődés jut eszünkbe.
Kutatásaink alapján úgy tűnik, a mindenkori államhatalom elsődleges célja, hogy a szegénységet ott tartsa, ahol van. Ha szétnézünk az országban, kiderül: ezek a térségek területileg jól behatárolhatók, s nem érzékelhető az adott körökön túli mobilitás. Talán nem véletlen, hogy épp a legelmaradottabb térségekben a legrosszabb a közúthálózat és a közlekedés: mintha a döntéshozók ezzel is távol szeretnék tartani a leszakadókat a városi vagy tehetősebb falusi rétegektől, a felsőbb osztálybeli kategóriákról már nem is beszélve. Egy budai villában élő tinédzsernek fogalma sincs, milyen körülmények között telnek hasonló korú bódvalenkei vagy csenyétei társának mindennapjai, s mennyire áthidalhatatlanok a köztük lévő szakadékok, legyen szó tanulásról vagy későbbi munkavállalásról. Ha egy csereháti zsákfaluból ki akar törni egy fiatal, és munkát vállalna egy közeli városban, ahol van ipar, szinte megoldhatatlan a munkába járása, főleg három műszakban. Ehelyett ezért sokan inkább kényszerűen a közmunkát választják, így pedig újratermelődik – és helyben marad, a társadalom többsége számára továbbra is láthatatlanul – a szegénység.
Az állam egyre inkább kivonul a szociális területekről, s átpasszolja ezeket az egyházaknak, karitatív szervezeteknek.
Öt évvel ezelőtt kezdődött el a kormány támogatásával, és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat felügyeletével háromszáz, a KSH mutatói alapján leghátrányosabb helyzetű település felzárkóztatása, amelyben jelenleg 178 falu vagy kisváros érintett. A máltaiak sem tudnak mindenütt a saját embereikkel ott lenni, ezért ők is „kiszervezik” a feladatot különféle szervezeteknek, alapítványoknak, egyházaknak, civileknek. De megteszik a legfontosabb lépeseket azzal, hogy a megszületett gyerekek első ezer napját egyfajta bölcsődehelyettesítő szolgáltatással, a Biztos Kezdet gyerekházakkal pótolják. Később ott vannak a tanodák, amikre nem is lenne szükség, ha az iskolarendszer jól működne, de mivel nem ez a helyzet, így ezen keresztül pár éven át továbbra is fogják a gyerekek kezét. Majd eljön a felső tagozat, netán a középiskola és látványosan szétesik a rendszer. Az elmaradott falvakban élő lányok egy része más, valódi alternatíva híján szülni megy, fiúk pedig vagy ingáznak a jobb megélhetésért, vagy kénytelenek a helyben elérhető közmunkát választani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.