NER-ELIT A BALKÁNON: MAGYAR ÁLLAMI „CSILLIÁRDOK” NÉLKÜL OTT SINCS BIZNISZ

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2024.02.28.

Megérkezett a kormányközeli gazdasági elit a Nyugat-Balkánra, pontosabban a térség (még) nem EU-tag országaiba. Immár van irdatlan méretű szerbiai irodakomplexum, óriási boszniai cementgyár és mészkőbánya, tenger alatti adatkábel-beruházásban érdekelt albán telekommunikációs gigász is a Tiborcz–Mészáros–Jászai-körnél. Ám szó sincs arról, hogy a NER főalakjai igazi külpiaci versenyben akarnák bizonytani vállalkozói rátermettségüket. Ezekhez az üzletekhez is ugyanúgy magyar állami tőkét és hiteleket használnak – százmilliárd forintos nagyságrendben –, mint a hazaiakhoz.

„Brüsszel magára hagyta a Balkánt úgy, ahogy van, mert kell a pénz Ukrajnára” – jelentette ki Orbán Viktor a minapi évértékelőjében. A mondat mélyebb rétegeivel most nem foglalkozunk, épp csak jelezzük, hogy a magyar kormányfő számára nyilvánvalóan fontosabb Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Észak-Macedónia és Albánia EU-csatlakoztatása, mint az orosz invázió célországának bármiféle integrációja. Ez persze régi történet, a miniszterelnök szívesen hangoztatja, hogy a fenti államok számára az út az Európai Unióba Közép-Európán és főként Magyarországon keresztül vezet. Orbán állandósult kapcsolatban áll Aleksandar Vučić szerb elnökkel, a boszniai Szerb Köztársaság – Vlagyimir Putyinról szinte leválaszthatatlan – első emberével, Milorad Dodikkal, és alighanem nagyon drukkol a közelgő észak-macedóniai választások ellenzéki favoritjának. Közben a magyar állam legalább 850 milliárd forintot költ szerb-magyar vasútfejlesztésekre – annak ellenére is, hogy mire kínai koprodukcióban megépül a Budapest–Belgrád-vonal, mindenki másfelé szállíthat majd (legalábbis a G7 gazdasági portál elemzése szerint).

A Magyarország és a Nyugat-Balkán közötti politikai hídépítés persze csak úgy lehet teljes, ha a folyamatban a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elitje is meglátja magát. A korábbi években már érkeztek hírek arról, hogy 24 szerbiai közvilágítási pályázatból 22-t Tiborcz István egykori cége, az Elios nyert meg. A Mészáros Lőrinc–Szíjj László-kör Bulgáriában bejegyzett társasága viszont nem hajtott fel szerbiai, albániai vagy koszóvói munkákat – noha ezt tervezték –, illetve a Jászai Gellért-féle 4iG szépen beharangozott ügylete, a Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában vezető informatikai rendszerintegrátorként ismert TeleGroup bekebelezése sem jött össze.

Az elmúlt három-öt év relatív összevisszasága után mára egyértelműbb lett a helyzet. Egyrészt, mint nemrég világossá tettük, szinte teljesen nyílttá vált az összefonódás a kormányzat és a hatalomhoz családilag leginkább kötődő üzletember, Tiborcz István között. Olyannyira, hogy a miniszterelnök legutóbb már nem is a munkahelyén, a Karmelitában, hanem saját vejének budavári – néhány száz méterrel odébb lévő – ingatlanában tartott politikai háttéregyeztetést a legfőbb hatalomgyárosokkal (Rogán Antallal, Dömötör Csabával és Orbán Balázzsal). Ám nemcsak „oligarchológiai”, hanem külpiaci értelemben is egyértelműbb a helyzet. Mint az alábbi összeállításból kiderül, a Tiborcz–Mészáros–Jászai-tengely immár nem ötletszerűen foglal területeket a Balkánon, hanem egyértelmű mandátummal...

ITT OLVASHATÓ