MITŐL SZOMORÚ GYARMATI ANDREA?

24.HU
Szerző: GYARMATI ANDREA
2024.02.03.

Vese vagy vakbél?

Régóta vagyok a pályán, de még így is mindig van új a nap alatt, akad megtanulni, megfigyelnivaló, sőt, az utóbbi időben arról álmodozom, hogy miképpen is lehetne a magam szerény lehetőségeivel javítani a manapság gyakran előforduló felületes egészségügyi tudáson (vagy inkább tudatlanságon).

Íme egy történet.

Kész diagnózissal és konkrét kéréssel érkeznek a rendelésre. A diagnózist természetesen a szülő állítja fel, és rögtön hozzárendeli a vizsgálatokat is. Mondván, a gyereknek ez meg az a baja, ő elolvasta a Google-on.

Szó se róla, remek dolog a tájékozódás, nagyszerű, hogy van hol utánanézni sok mindennek, de a gyógyítás azért valamivel bonyolultabb annál, minthogy rákeresünk a neten, és kész is.

Persze nem szeretném felfújni az orvosi lét jelentőségét, de a rendelő csak nem lehet olyan, mint egy közért, ahol a vevő azt kér, amit óhajt.

Ideális esetben – és ilyen szerencsére sok akad a praxisomban – hamar kölcsönös bizalmi helyzet alakul ki, ahol a cél közös, nevezetesen az, hogy a gyerek mielőbb rendbe jöjjön.

De ez most nem éppen ideális eset.

Kedvesen megosztom az általam helyesnek ítélt diagnózist, aztán elmagyarázom, miért nem tartom indokoltnak az anyuka javasolta terápiát.

Mígnem váratlanul elhangzik egy kérdés:

"Honnan tetszik tudni, hogy ez nem vesegyulladás, ahogy én gondolom, hanem vakbélirritáció gyanúja?"

Ritkán akadok el válasszal, de ez ilyen helyzet.

„Így tanultam” – válaszolom végül csendesen.

És mélyen elszomorít az egész.

Nem magam miatt.

Hanem mert abból komoly baj származhat, ha valaki nemcsak simán nem tud, hanem azt hiszi, hogy jobban tudja...

ITT OLVASHATÓ