MÁR A LÁTSZATRA SEM ADNAK: TIBORCZ ISTVÁN TELJESEN ÖSSZEÉPÜLT A MAGYAR ÁLLAMMAL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2024.02.09.

A miniszterelnök veje sokáig ellenállt a közpénz kísértésének – vagy legalábbis próbálta elhitetni, hogy gazdagodását nem központi tőkeinjekcióknak köszönheti. Most vége a szemérmességnek; ahogy egy rendes keleti „demokráciához” illik, itt is nyílttá vált az összefonódás a kormány és a hatalomhoz családilag leginkább kötődő üzletember között. Tiborcz István legújabb, korábbi összeállításainkban még nem szereplő ügyleteiben már vállaltan ott van partnerként az állam. Nem akármilyen trófeákról van szó: az olasz Benetton família somogyi latifundiumáról, vadászkastélyáról és 11 darab belgrádi luxusirodaházról. Továbbá a Kallos szépségipari cég óriáshiteléről, a Waberer’s logisztikai bázisairól vagy épp a Kopaszi-gát irodakapacitásainak feltöltéséről. És még arra is van esély, hogy Tiborcz hamarosan állami biztosítótársaságokat fog privatizálni.

Nemrég derült ki, hogy a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár – civil ruhában mutatkozó századosként – részt vesz a csádi katonai misszió előkészítésében. A szerepvállalást az érintett nagyon nem akarta láthatóvá tenni (rendre kalap, maszk vagy oszlop mögé bújt a hivatalos alkalmakon), ám amikor egyértelművé vált, hogy küldtetésének híre előbb-utóbb meg fog jelenni a sajtóban, Szalay-Bobrovniczky Kristóf tárcavezető megelőző csapást mért az oknyomozókra. Magától értetődő tényként közölte, hogy Orbán százados a miniszteri kabinetbe „vezénylődött”, s onnan igyekszik megalapozni a magyar jelenlétet az egyébként orosz, kínai és francia befolyásoltságú közép-afrikai országban.

A kormányfő lánya és veje, az üzleti világban aktív Orbán Ráhel és Tiborcz István sokáig gáspári elszántsággal „takargatta” kapcsolatát a magyar állammal. Nekik erre nyilvánvalóan több okuk volt, mint egy katonának. Utóbbi ugyanis kizárólag a hatalommal összeépülve tudja védeni a hont, s ha már elitképzésben részesült, az sem teljesen abszurd, ha lesz belőle valaki a hierarchiában (miközben persze az efféle szokatlan villámkarrierek mindig vethetnek fel kérdéseket). Viszont

egy vállalkozó esetében aligha érdem, ha legbelsőbb körös oligarchaként azonosítják. Ez minimum kínos, rosszabb esetben büntetőjogi kategória, de mindenképp politikai kockázatot jelent az aktuális uralkodó számára.

Ahogy egy korábbi cikkünkben felidéztük: Tiborcz István 2015-ben még próbált óvatos lenni. Minden olyan cégét eladta, amely közpénzt szívott, illetve szívhatott volna magába; kiszállt a világítási tendereken hasító, később az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által körberajzolt Elios Zrt.-ből, továbbá a keszthelyi kikötőt megszerző vállalatból is. Majd „kalapot” és „maszkot” húzva bujkált a piacon – ám amikor 2017-ben betekintést kértünk a BDPST nevű ingatlanfelvásárló társaság részvénykönyvébe, hirtelen ő is a megelőző csapás intézményéhez folyamodott: a leleplező anyag publikálása előtt maga vallott vállalkozásáról a baráti Origo felületén.

Az előremenekülést választó Tiborcz hamarosan a tőzsdei Appeninn Holding büszke részvényese lett, és megint közelebb húzódott a hatalmi pénzosztó központokhoz, leginkább a százmilliárdok felett rendelkező állami turisztikai intézményrendszerhez (ahol neje „önkéntes” tanácsadóként működött). Ekkor azonban újra megszólalt a vészcsengő: a kormányfői vő 2020-ban másodszor is bejelentette, hogy nem kíván „olyan cégben tulajdonos lenni, amely állami és önkormányzati támogatások elnyeréséért indul”, s kivonult a balatoni ingatlanfejlesztésekben is érdekelt Appeninn Nyrt.-ből. (A már nélküle működő tőzsdei társaság később túladott az összes támogatott szállodafejlesztési projekten.) Tiborcz kilépési nyilatkozata őszintének és drámainak tűnt, legfeljebb a reálpesszimisták vették biztosra, hogy ez még nem a vég, hanem egy újabb bújócska kezdete.

Lett is folytatás: hirtelen elszaporodtak az – egykor a Fidesz által megvetett offshore-gyakorlatot idéző – úgynevezett magántőkealapok, amelyek aztán a Tiborcz-birodalom tartópillérévé is váltak. Ezeket az alapokat elsősorban arra használják, hogy elrejtsék a tulajdonosok személyét; azaz ne legyen egyértelmű a nyilvánosság számára, hogy hova pumpált az állam több tízmilliárd forintnyi tőkét, kedvezményes hitelt, illetve vissza nem térítendő támogatást...

ITT OLVASHATÓ