Szerző: BÖDÖK PÉTER
2024.01.31.
Egyenes, sima úton hajtunk el a Zichy-kastély előtt, ami jelenleg egy Bács-Kiskun megyei nyugdíjas asszony tulajdonában álló cégé. Hamarosan azonban hepehupásabb terepen haladunk. A Táncsics Mihály utca vége felé felbukkannak a kerítéseken száradó első paplanok, férfinadrágok, rugdalózók, az udvarokban mindenfélét látunk, többek között partra vetett hajót.
Döcögősen, vízzel teli kátyúkat kerülgetve gurulunk a célterület felé, tekintetünk a keleti irányban elterülő napelempark pengedróttal koronázott magas drótkerítésén siklik. Kísérőnk szerint a pengedrót azért kellett, hogy ne másszanak be a romák, akik nem akarták a napelemparkot a szomszédban, ezért a kerítés felhúzói attól tartottak, valamiféle erőszakra kerülhet sor. A pengedrótos kerítés egy helyen beljebb húzódik, babérmeggy sövényt ültettek eléje, a sövény előtt pedig kőkrisztus áll, annak rendje és módja szerint fémből készült töviskoronával. Micsoda vizuális ellenpont, mondhatnánk, de már fordulunk is be a Dózsa György utcára, a szegregátum „elitebb” részére.
A napelemparkot egyébiránt nem véletlenül ellenezték az ott lakó romák. Van ugyanis olyan időszak, amikor ha keletre néznek, a napelemek tükröződése vakít, nyugaton meg a Nap, szóval semmire nem lehet nézni, meg kell várni, amíg elmúlik a fényáradat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.