ÍGY DŐLT RÁ A MAGÁRA HAGYOTT GYERMEKVÉDELMI RENDSZER A KORMÁNYRA

SZABAD EURÓPA
Szerző: BIHARI ÁDÁM
2024.02.21.

Időnként kiderül, hogy vidáman visz a miniszter karácsonyfát a gyermekotthonba akkor is, ha már hetek óta akadozik a fűtés, és alig van meleg víz. Felszínre kerülnek bántalmazások vagy titokban készített fotók a vállalhatatlan állapotban lévő intézményekből, de a gyermekotthonok zárt világa többnyire a közfigyelem perifériájára szorult. Ez változott meg az elmúlt hetekben gyökeresen. Egyelőre csak ez.

A magyar állami struktúra legmagasabb szintjéig elért a botrány. Lemondott az állam feje és egy fontos kormányzati szereplő. Szinte mindenki megnyilvánult a témában a pártfunkcionáriusoktól az influenszerekig, a legjobban érintettek hangját viszont most is alig hallani. Szakembereket, dolgozókat és volt bentlakókat kérdeztünk, bentről hol látszanak a legnagyobb repedések a gyermekvédelmi rendszer falán.

- „A legsz*rabb érzés, hogy ha gyerekként odaállsz, hogy ez meg ez történt, és senki nem vesz komolyan” – Kinga, 19 éves, egykori bentlakó

- „14 évesen már rettegnek, hogy mi lesz velük, amikor 18 évesen kirakják őket” – egy névtelenül nyilatkozó gyerekfelügyelő

- „Odamentem dolgozni, és az egyik kollégám mondta, hogy amióta ott van, én vagyok a harmincadik ember ebben a státuszban” – egy névtelenséget kérő nevelő

- „Ha szülőként úgy viselkednék a gyerekemmel, ahogyan az állam viselkedik ezekkel a gyerekekkel, holnapután csöngetne a rendőrség, és azonnal elvennék őket tőlem” – Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő

„Most van rajtunk egy őrületes fókusz, ha ezt nem használjuk ki, hamarosan összedőlhet az egész” – Bozsoki Róbert volt gyermekotthon-igazgató

Azoknak lett a legnehezebb, akik jól végzik a munkájukat

A köztársasági elnök és az igazságügyi miniszter lemondott, de ettől még továbbra is a társadalom perifériáján, túlterhelve, alulfinanszírozottan, jelentős munkaerőhiánnyal küzdve, a külvilágtól javarészt elzárva működnek a gyermekotthonok Magyarországon.

Az akár csecsemőként bekerülő gyerekek életében a külső szemlélők számára szélsőségesen korán megjelenik a kiszolgáltatottság, a dominanciaharc és a szex. Egyes otthonokban a bent dolgozó személyzet egy része képzetlen, sokan kiégnek, a civilek segítsége nélkül pedig a maradék elhivatott szakemberek küzdelme is csak szélmalomharc lenne. Hétezer gyerek él ma ezekben az intézményekben, akiknek az ott dolgozók szerint évről évre egyre kisebb része képes talpra állni, amikor kilépnek a rendszerből. Sokan az ellátórendszerben tűnnek fel újra, akár az utcán, akár a büntetés-végrehajtásban. A mostani botrány mégsem rajtuk csattan leginkább, hanem a jól működő otthonokon, az áldozatkész szakembereken és intézményvezetőkön, akik évek, évtizedek erőfeszítése után érezhetik azt: a társadalom felettük is ítélkezik, ahelyett hogy végre felelősséget vállalna legkiszolgáltatottabb tagjaiért.

Két egykori bentlakóval, egy igazgatóval, egy gyerekfelügyelővel és egy nevelővel beszélgettünk.

Szexualitás a gyermekotthonokban...

ITT OLVASHATÓ