Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2024.02.28.
Gagyog, s ragyog: „Az a kérdés, hogy mennyire érezzük egzisztenciálisnak azt a kulturális fenyegetést, ami a nyugati világot veszélyezteti… Ez a veszély nagyon éles. Megjelenik a termékenységi mutatószámokban, tehát, hogy hány gyerek születik, megjelenik a telefonok vagy mindenféle elektronikai eszközök csábításában. Én úgy gondolom, hogy ez egzisztenciális fenyegetés” – zárja gondolatgazdag értekezését a XXI. századi magyar kultúráért felelős miniszter.
Vagyis – gondolom én – Demeter Szilárd centralizált, hatfejű szörnyetegében nem lesz telefon, nem lesznek elektronikai eszközök, számítógép, kamera, printer, miegymás, ám gyermekszaporítás céljából lesznek kényelmes franciaágyak, vágygerjesztő fotók és különféle afrodiziákumok.
Aztán azt is mondja Csák miniszter, hogy Demeter Szilárd „alapvetően filozófus”. Hát nem tudom, hogy alapvetően mi (volnának ötleteim), de én sok-sok élő és holt filozófust ismerek, határokon innen és határokon túl, rengeteggel találkoztam személyesen is, külföldivel, belföldivel egyaránt, de Demeter Szilárd nevű „alapvetően filozófusra” nem emlékszem.
Végül elszabadul a tulipántos, csikóbőrös, nemzethy giccs-orgia egyre meredekebben és egyre megfékezhetetlenebbül száguldó csárdáskisangyalomos szellemvasútja, s jön a csujjogatós, metaforába tekert göcsörtös, rozsdás, bazi nagy bejelentés: „az erőt mintegy lándzsahegyként tartva képes kifejezni a magyar kultúra, a magyar identitás, a magyar kötődések rendszerét.”
Végül elszabadul a tulipántos, csikóbőrös, nemzethy giccs-orgia egyre meredekebben és egyre megfékezhetetlenebbül száguldó csárdáskisangyalomos szellemvasútja, s jön a csujjogatós, metaforába tekert göcsörtös, rozsdás, bazi nagy bejelentés: „az erőt mintegy lándzsahegyként tartva képes kifejezni a magyar kultúra, a magyar identitás, a magyar kötődések rendszerét.”
A totálisan értelmetlenül hullámzó hablatyfürdőben azért itt vetnék egy tapodtat, hogy a tikmony gyaszmat velagásznyá zsiba azt a cucaj baszájkát, a herefujtó aranyka árendás bakacsinjába bele, egészen a mélyibe, a langalló légely és a rézfánfütyülős, málés cserepcsép alája nekije.
Mert ezek most megint jönnek a lándzsaheggyel. Nem elég, hogy a főnök megmondta, hát megmondta, hogy ők nindzsakormány, ami ugyebár abszolút Árpád-házi örökség (a nindzsa amúgy a sötétség és LOPakodás mestere, a ravaszságé, a kémkedésé és a gyilkosságoké – csak mondom), és most már lándzsája is van neki.
De volt idő, amikor Semjén mondogatta napjában vagy kilencvenháromszor, hogy a KDNP nevű családi vállalkozás a katolikus egyház lándzsájának a hegye. Most meg már Csák is jön a lándzsával. A lándzsa (héb. hanit vagy rómah, gör. logkhé) a biblikus hagyományban sokszor előfordul, a keresztények számára leginkább Longinus római katona lándzsája ismert, aki fegyverével átdöfte a kereszten Jézus szívét. Innentől kezdve nagy története van mind Jézus vérének (ez most elhagyható), mind Longinus lándzsájának, vagy más nevén a lancia sacrának, a szent lándzsának, amelyből akad a Szent Péter-bazilikában, akad a bécsi Hofburg Schatzkammerében, és amely a Harmadik Birodalom idején Hitler akaratának megfelelően Nürnbergbe került, a nemzetiszocialista párt központjába, a Santa Caterina-templomba, hogy a germán faj ősi és tiszta szellemiségét hirdesse az emberiség fertőjét megképző és baktériumát jelentő különféle kevert fajúakkal szemben vívott élet-halál küzdelemben.
Hallgatván Csák miniszter hablatyát, az ember zavartan kapkodja a fejét, hogy a miniszter vajon Longinus, Hitler vagy Semjén lándzsájára gondolt-e.
De megvan a megoldás: tekintettel arra, hogy a lándzsa (lancea) már az ókori pajzán irodalomban fallikus szimbólumként volt jelen, a lándzsadöfés pedig a beteljesedett szerelmi aktus égi és földi gyönyörökkel teli pillanatát volt hivatott kifejezni, világos, hogy a termékenységi mutatószámok miatt panaszkodó Csák János mire is célozhatott.
Na de mindezt Demeter egyszemélyben? Hat múzeum tátongó kapuzata várja befogadásra éhesen Demeter lándzsáját. Mi lesz, ha egyedül nem megy? Mi lesz, ha beletörik ebbe a lándzsája?
Na de mindezt Demeter egyszemélyben? Hat múzeum tátongó kapuzata várja befogadásra éhesen Demeter lándzsáját. Mi lesz, ha egyedül nem megy? Mi lesz, ha beletörik ebbe a lándzsája?
Demeter „alapvetően filozófus”, s nem mondom, tud a filozófiatörténet néhány nagytermészetű, örökkön lándzsázásra kész filozófusról, tán még ma is élnek köztünk effélék, de a termékenységi mutatók megváltozását egy „alapvetően filozófustól” remélni merész álomnak tűnik.
És csak emlékeztetek: a japán mítosz szerint Idzanagi isten és Idzanami istennő nászakor a lándzsa hegyéről szétszóródó cseppekből nem gyermekek születtek, hanem szigetek.
Demeter viszont szerintem még egy félszigetre sem elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.