ÉRDEMES LENNE EGY ADÓREFORMMAL KORRIGÁLNI A JELENLEGI RENDSZERT

G7 ZÉRÓOSZTÓ
Szerző: TÖRÖK ZOLTÁN
2024.02.23.

(A szerző a Raiffeisen vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

2024 május elsején lesz a huszadik évfordulója annak, hogy Magyarország, másik 9 országgal együtt belépett az Európai Unióba. A kerek évfordulók jó alkalmat adnak a visszatekintésre, az önvizsgálatra: milyen terveink voltak, ezekből mit sikerült teljesíteni, mit nem és amit nem, azt miért nem? Az elmúlt két évtizedet rengeteg szempont alapján lehet elemezni, ez a cikk a gazdasági felzárkózásunknak az életszínvonal változásának a perspektívájából történő vizsgálatával kezdődik és adópolitikai felvetésekkel végződik.

A reméltnél lassabb gazdasági felzárkózás

Valószínűleg közös élménye a magyar társadalomnak, hogy a hazai életszínvonalban bekövetkezett felzárkózás nem váltotta be az EU csatlakozás idején megfogalmazott reményeinket. Persze azt megmondani, hogy mire számítottunk húsz évvel ezelőtt, hogy hol fogunk tartani majd 2024-ben, szinte lehetetlen rekonstruálni. 2004-ben még csak 14 évvel voltunk az első szabad választások után. A kilencvenes évekbe belesűrűsödött a KGST összeomlása, a privatizáció és a liberalizáció, a vállalati csődhullám, a munkanélküliség hirtelen megjelenése, az infláció felszökése, teljes ágazatok totális leépülése és újak megjelenése, a Bokros-csomag és még lehetne sorolni hosszasan. Ez a zavaros érvtized gazdasági stabilizációval fejeződött be, ami áthúzódott a 2000-es évek elejére.

Az EU csatlakozást megelőző években ütemesen emelkedett a lakosság életszínvonala, ez volt az a viszonyítási alapunk, ami a várakozásainkat orientálta. Amihez pedig hasonlítjuk magunkat, a mérce, az ugye nem az EU átlag (ez legfeljebb a gazdasági szakemberek egy szűkebb köre számára releváns) hanem a legközvetlenebb nyugati szomszédunk, Ausztria. Maga az életszínvonal meghatározása sem egyszerű, itt alighanem kénytelen vagyunk azzal főzni, amit a statisztikai hivatalok előállítanak, így – még ha több sebből is vérzik a mutató – az egyszerűség kedvéért először vegyük az egy főre jutó vásárlóerőparitáson mért GDP számsorokat iránymutatónak. Nos, ezek alapján 2004-re az osztrák szint 48%-ra sikerült eljutnunk a 2000 évi 40%-ról. Ez a felzárkózási ütem jelentette az EU csatlakozás előtti friss élményeinket.

Nem valószínű, hogy a csatlakozást követően ennek az ütemnek a lassulását vártuk volna, inkább annak az ellenkezőjét, de most induljunk ki abból, hogy minimális reményeink arról szólhattak, hogy évente nagyjából 2 százalékponttal közelítjük az osztrák mutatót a csatlakozást követően. Ha ez bekövetkezett volna, akkor ma (vagyis 2024-ben) az egy főre jutó vásárlóerőparitáson mért GDP az aktuális osztrák szint 88%-án lenne. Egyelőre nem, hogy 2024-ről, de 2023-ról sincsenek meg a vonatkozó adatok, csak 2022-ről amikorra az osztrák életszínvonal 84%-át kellett volna elérnünk. Mondani sem kell persze, hogy ilyenkor mozgó célpontra lövünk, hiszen közben Ausztria is változik, fejlődik...

ITT OLVASHATÓ