Szerző: MILLEI ILONA
2024.02.04.
Orbán Viktor a rendkívüli uniós csúcson úgy járult hozzá Ukrajna 50 milliárd eurós támogatásához, hogy az általa előzetesen szóban támasztott feltételek közül egyetlenegy sem teljesült. Péntek reggeli rádiós – interjúnak álcázott – szózatában pedig többek között megjegyezte, hogy az EU-ban „ők 26-an vannak, mi meg egyedül”. Számíthatott másra?
Egyáltalán nem. Egy politikának, egy külpolitikának az abszolút csődje, ha valaki egy szövetségben, egy integrációban, egy társaságban, akikkel közeli kapcsolatban van, teljesen egyedül marad. Egy külpolitikának az alapja a szövetségépítés, azért, hogy ne maradjunk egyedül. Ugyanis, ha egyedül maradunk, akkor nem lehet igazán érvényesíteni az érdekeket, függetlenül attól, hogy azok – mint most Orbán esetében – nem valós érdekek. A lényeg mégis csak az, hogy egy külpolitika nem manőverezheti magát ilyen helyzetbe. Ezzel vége, ez a külpolitika tökéletes csődje.
Vagyis Orbán teljesen elszigetelődött?
Ez az elszigetelődés elég régóta tart. Amióta kormányváltás történt Lengyelországban, már rájuk sem számíthat. Az új szlovák kormányfő, Robert Fico „felmentő csapatnak” tűnt, ahogy Georgia Meloni is az olaszoknál. Csakhogy Meloni az orosz-ukrán kérdésben egyértelműen elhatárolódik Orbán Viktortól, Ficonak pedig nagyon kicsi az érdekérvényesítő képessége. Úgyhogy én a magyar miniszterelnök helyében Ficora sem számítanék. Ki is derült már pár alkalommal, ahogy most is, hogy ellene szavazott. Tehát Orbán egyedül van. Belemanőverezte magát egy olyan helyzetbe, amiből már nem tud kijönni: teljes a presztízsveszteség és az ellehetetlenülés a szövetségesek között Nyugaton. Itthon nyilván megpróbálja ezt megmagyarázni a parlamenti 135 „bátor embernek” és a másfél millió törzsszavazónak, de aki egy picit is gondolkodik, az rájön, hogy rossz ügyet rosszul, és teljesen egyedül képvisel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.