Szerző: STUMPF ANDRÁS
2024.02.13.
– Mit tanácsol Novák Katalinnak, Varga Juditnak?
– A tanácsomra lenne szükségük?
– Másfél hete bejelentette: távozik a politikából. Hátha segít rajtuk, ha most elmondja, hogyan lehet jól kezelni az első, nehéz napokat…
– Merőben más a helyzetünk: én önként távoztam, őket pedig feláldozta a vezér, akinek mindenképp őriznie kell tévedhetetlensége mítoszát a szavazói előtt. Igazi feudális logika ez: a jó király udvaroncai hibázhatnak, de amint ezek a hibák a király tudomására jutnak, ő előlép, intézkedik, utat mutat, büntetésül pedig fejeket vesz. Egy bizonyos csupán: a valóságot nem kötik az alattvalók orrára. Hiába a lemondások, a látszólagos felelősségvállalás, továbbra sem tudjuk, hogyan kaphatott 2023 Magyarországán igazságügy-miniszteri felterjesztéssel elnöki kegyelmet egy pedofil bűnelkövető tettestársa. Novák Katalin és Varga Judit lemondása ennél fogva nem eredményezhet valódi társadalmi katarzist, nem adhatja meg az ügy feloldását. Üres gesztusok maradnak csupán, amelyek elsősorban a tábornak üzennek, másodsorban pedig azt jelzik az udvartartás felé, hogy jaj annak, aki szóval, cselekedettel, vagy mulasztással, de a király érinthetetlenségét veszélyezteti.
– Pechjére épp az ellenzék számára váratlanul szép momentum előtt dobbantott. Nem bánja?
– Nem nevezném szép momentumnak azt, amikor az ország – elméletileg – első számú közjogi méltósága ilyen látványosan, ennyire profán módon marad a jó ízlés és az általános erkölcs minimálisan elvárható színvonala alatt. Érdemes azon is elgondolkodni, hogyan maradhatott az ügy csaknem egy éven át titokban, és hogy vajon egy, a hatalom szempontjából ennyire életveszélyes botrányt miért a független sajtónak kell előásnia, és miért éri pontosan annyira váratlanul és fölkészületlenül az ellenzéket, mint a kormánypártokat. Ezzel együtt el kell ismerni: az ellenzék ezúttal legalább nem esett hanyatt a labdában gólhelyzet közben, és sikerült kapura rúgnia egyet. Más kérdés, hogy – egyelőre úgy tűnik – a miniszterelnök védett, sőt, az elkerülhetetlen vezéráldozat után megpróbál gyorsan átmenni támadásba, hogy visszavegye a kezdeményezést és az események fölötti uralmat. Annyi viszont legalább bebizonyosodott, hogy
a hatalom tökéletes és teljes sérthetetlensége csak mítosz, és ha kívülről nem is feltétlenül lehet neki ártani, belső hibák és mulasztások ellen nincs tökéletesen védve. Márpedig ezek a belső hibák és mulasztások is lehetnek akkorák, hogy azok a rendszer egészére nézve is veszélyessé váljanak.
– Hogy a kegyelmi ügy híre ezúttal eljutott a fideszes bázishoz, nem az ellenzék sikere?
– Az ügy természete diktálta, hogy át fogja törni a buborékok közti válaszfalat: egy pedofilügyben kényszerítés miatt elítélt pedagógus esete ugyanis végtelenül egyszerűen átlátható, morálisan tökéletesen egyoldalú, és annyira megbotránkoztató, hogy minden egyes családi asztal körül garantáltan téma lesz. A Borkai-ügyben is megfigyelhettük már, hogy ilyen evidens esetekkel szemben a propaganda tehetetlen. A valóság teljes torzítása megoldhatatlan – hiszen az ügy morálisan a legkevésbé sem megosztó –, az elhallgatás pedig nem válik be. Nyilván számított valamelyest, hogy az ellenzék az adott keretek között egységesen, érthetően és erősen nyilatkozott a témában, de ez önmagában nem lett, nem lehetett volna elég az áttöréshez: a hiba olyan elemi volt, hogy azt a legtökéletesebb politikai nehézfegyverzettel sem lehetett semmissé radírozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.