Szerző: MILLEI ILONA
2024.02.06.
Ön szerint példa vagy kivétel az ellenzék szolnoki megállapodása?
Több szempontból is kivételes. Az önkormányzati választások kapcsán elöljáróban el kell mondani, hogy a szavazatok maximalizálásnak – amire az ellenzék törekszik – kétféle módja van. Közülük azonban napjainkban általában csak az egyiket említik, azt, ha az ellenzék összeáll, közös jelöltje van, és akkor nem oszlanak meg a szavazatok, vagyis működik a szavazatmaximalizálás. Ennek egyik példája a szolnoki összefogás. Ám a másik mód, ami általában a világon, és Európában elterjedt, az, hogy van egy közös program, amiben megállapodnak, ennek alapján együtt kampányolnak. Ez sokkal nagyobb választási sikert biztosít, mint önmagában véve a pártok összebólintása. Nemrég a Jászberényben tartott időközi választáson – ahol működött az összefogás, a DK pedig bakizott, mert nem csatlakozott hozzá, aztán nagyon meg is bánta – így nyert az ellenzéki jelölt. A jászberényi és a szolnoki esetben az a közös, hogy a pártok egy személyben bíztak meg, mögötte alakult ki egyfajta „praktikus előválasztás”. A pártok belátták, hogy a kiválasztott személy helyben jól működik, van támogatása. Csakhogy szerintem a szolnoki és a jászberényi eset is kivételes. Azt ugyanis nem tudjuk, hány olyan hely van még az országban, ahol találni olyan kivételes személyiséget, aki a konkrét tevékenységével maga mögé tudja állítani az ellenzéket, és ebből nincs feszültség. Ez egyben ellenpélda is arra, hogy az ellenzék tulajdonképpen nem vállalkozik az igazi „széles útra”, az igazi sikerre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.